Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

MORLIN BÁLINT: 16-17. századi hadmérnöki munka egy mai mérnök szemével. A hadmérnöki munka során szerzett tapasztalatok

nagy őrséggel ellátható, a lehető legjobban kiépített erődökre volt szükség, különben vagy viszonylag könnyen elfoglalhatóak voltak, vagy körülzárásuk csekély erőt igényelt. Ennek megfelelően helyük a nagy hadseregek mozgásához alkalmas stratégiai útvonalak mentén volt, mint a Duna és más folyók vonala, hágók, hegységek közti átjárók stb. Ebbe a kategóriába sorolhatóak például: Palmanova, Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger, Szatmár, Várad.

A másik csoport kisebb erődöket foglal magába. Ezeknek nem a szultáni seregeknek, „csupán” a helyi erők támadásainak kellett ellenállniuk. Méretük kisebb, kiépítettségük gyengébb, és a takarékosság miatt gyakran egyszerűbb megoldásokkal is megelégedtek. Feladatuk egy-egy helyi jelentőségű útvonal ellenőrzése vagy nagyobb erődök előterének biztosítása volt. Véleményem szerint ide sorolható (a teljesség igénye nélkül) Kálló, Tata, Gúta, Bajcsa, stb. Erődítési szempontból ide sorolnám még egyes főnemesi családok fészkeit, birtokközpontjait, mint mondjuk Sárvár, Fraknó vagy Sárospatak. Ezek alkalmanként igen jelentős erőket tudtak befogadni, de kiépítettségük miatt csak korlátozott erők elhárítására voltak alkalmasak.

Erődépítészet: a kiépítés mértéke

Az előbb említett két fő csoportnak megfelelően különböző módon épültek ki az erődök. Természetesen a főerődöket a mindenkori legkorszerűbb elvek szerint kellett megtervezni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden tervezett elem meg is épült, sőt talán még azt sem hogy az eredeti tervekben szerepel. Viszont, ha a tervezés során a kialakuló rendszerbe jól illeszkedik, akkor azt véleményem szerint a megfelelő csoportba kell sorolnunk. Például ha nincs pajzsgát (ravelin), de a fő védvonal kialakítása megfelel a 3. periódusú (újolasz) bástyás rendszernek, akkor ebbe sorolandó. Ilyen a 16-17. század fordulójának legnagyobb, lenyűgöző erődje, Palmanova, a korszak ideális erődvárosa. Jóllehet a korban már elismert igény volt a védelem mélységének növelése az árok külső partján kiépített fedett úttal, az előterep rendezésével kialakított vársíkkal (glacis) és pajzsgátakkal, mégis, ez utóbbiak csak a 17. század végén épültek ki. Az egykorú ábrázolásokon a glacisnak sem találtam nyomát, legfeljebb a fedett útnak - talán a terepbe simuló elemeket a büszke falakhoz szokott metszők nem tartották említésre méltónak. Valószínű, hogy

167