Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OROSS ANDRAS: Kaszámyaépítések a töröktől visszafoglalt várakban a 17-18. század fordulóján

Magyar Királyság városaiban, annál kevésbé kell a katonaságnak a lakossággal együtt élnie, sőt ennek segítségével a katonaság részben a saját pénzén fogja élelmezni magát, amellyel komoly vásárlóerőt fog jelenteni. A korabeli tervezetek45 megfogalmazásai alapján úgy vélem, hogy mindehhez hozzájárult még az is, hogy a nagy élelmiszerkészletek miatt a Magyar Királyságban könnyebb volt az állandó hadsereget átteleltetni. A helyszínek tekintetében sem volt nézeteltérés. Elfogadták, hogy a Tiszántúlon Várad, Feketebátor, Jenő, Arad, Uj-Lippa, Gyula; a Tiszáninnen Szeged, Szolnok, Csongrád, Csanáddal szemben, a Maros túlpartján, Zombor, Szabadka, Bara, Kobila, Titel, Futak; a Dunántúlon Eszék, Valkóvár, Ilok, Pétervárad, Vitrovica; a Szávánál Brod és Növi várakban, városokban létesítsenek modern katonai szállásokat.46 Bár Iványi Emma kutatásai során arra nem talált adatot, hogy a terv végrehajtásához hozzákezdtek volna, úgy vélem, hogy már az eddig ismertetett források is egyértelművé teszik, hogy az elképzelések bizonyos elemei megvalósulhattak. A karlócai békét követő időszakra vonatkozóan a déli végvárakból egyre több esetben van információnk arra, hogy a kaszámyaépítkezések nem csak megindultak, de olykor előre haladott állapotban is voltak.

Péterváradon 1701-ben már öt romos kaszárnya volt, hiszen ezek javítását kérvényezte Dietrich Nehem várparancsnok. A Szlavón Kamarai Inspekció péterváradi provizora és harmincadosa Peter Anton Walter a lakhatásra alkalmatlan kaszárnyák felsorolásakor kitért arra is, hogy a Rheingraf-, Heister-, Nehem-ezredek laktak bennük, tehát olyan állandó hadsereg kötelékébe tartozó ezredek, amelyek részben az állandó helyőrséget is jelentették. Feltételezhető tehát, hogy a romosak mellett további, jobb állapotban lévő kaszárnyák is voltak a várban, tekintettel a nagy létszámú itt állomásozó haderőre.47

45 Az 1699 utáni hadsereg átalakításról, élelmezésükről, létszámukról stb. rengeteg tervezet maradt fenn, amelyek többsége természetesen a kitört spanyol örökösödési és a magyar függetlenségi háború miatt papíron maradt. Mindenesetre a korabeli viszonyokra értékes adatokat tartogatnak. Pl. ÖStA FHKA HFU 15. Jul. 1699 (r. Nr. 400. föl. 148-166.)

46 Iványi Emma'. Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681-1713. Budapest, 1991. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság-és hivataltörténet 10.) 122. és MNL OL P 125 nro. 10 202. (hely és dátum nélkül)

47 ÖStA FHKA HFU 25. Okt. 1701 (r. Nr. 415. föl. 565-573.)

142