Berecz Mátyás - Bujdosné Pap Györgyi - Petercsák Tivadar (szerk.): Végvár és mentalitás a kora újkori Európában - Studia Agriensia 31. (Eger, 2015)

OROSS ANDRAS: Kaszámyaépítések a töröktől visszafoglalt várakban a 17-18. század fordulóján

volt, hogy a hadszíntérről érkező alakulatok a lakosság körében is elterjesztik a betegségeket.7

A katonaság beszállásolása tekintetében a 16. századra vonatkozóan Győr erődvárosáról rendelkezünk kimerítő információkkal. Gecsényi Lajos bizonyította be, hogy a végvári vitézek (magyarok és németek is) kiemelkedően magas százaléka rendelkezett háztulajdonnal a városban. A többi katona számára ugyanakkor a polgárházakba történő beszállásolással kellett helyet teremteni. A városi polgárok a katonákkal való közös lakástól úgy menekültek, hogy számukra a házak udvarán kisebb fabódékat, kvártélyokat építettek, amelyekben akár 2-3 katona is lakhatott. Gyakori eset volt, hogy a kvártéllyal nem rendelkező háztulajdonosok a padláson szállásolták el a katonákat.8 A kassai polgárok hasonló „fortélyokkal” próbálták meg a házaikra nehezedő nyomást enyhíteni. A városban a polgárházakban, illetve később a városfalak mentén az 1650-1660-as évektől kezdve ún. drabantházakat emeltek, hogy a katonaság és a lakosság közötti összetűzéseket csökkentsék.9 A 17. század közepén Szatmár nagy erődítményében már léteztek kaszárnyára hasonlító épületek, de ezeket inkább viskóknak lehetett csak titulálni. Egy jelentés szerint ezek többsége már az 1660-as években összedőlés- sel fenyegetett, sem ablakaik, sem ajtajuk nem volt, sőt a kályhák is hiányoztak. Figyelemre méltó egyébként, hogy a várat megszemlélő hadmérnök ezekben a háborús években sokkal fontosabbnak tartotta a vár külső véd- műveinek felépítését, mint a katonaság szállásainak rendbehozatalát.10

Az 1683 után visszafoglalt várakban azonban a központi kormányzat egyre inkább szorgalmazta a kaszárnyák, vagy ahhoz hasonló épületek eme7 Rill a katonaság mobilizálhatóságának növekedését, a fegyelmet, a szociálpolitikai és gazdasági-társadalmi aspektusokat emelte ki a kaszárnyák, mint teljesen újszerű épületek építésének legfontosabb okaiként. Rill 1996. 61—62.

8 Gecsényi Lajos: Katonák és polgárok a győri végvárban. Hadtörténelmi Közlemények Új folyam 31.(1984) 664-685., itt: 672. Extrém esetként előfordult, hogy egy beszállásolt katona a ház egyes részeit tataroztatta és végül saját tulajdonaként eladta.

9 H. Németh István: A beszállásolások rendszere és hatásai a XVI-XVII. századi Magyar Királyság szabad királyi városaiban. Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 281-320., itt: 286.

10 Domokos György: Újabb adatok a szatmári erődítmény építéstörténetéhez az 1660-1670-es évekből. Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 4. (2006) 47-70., itt: 49., 51.

132