Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
VÉGH FERENC: Katonából zsellér - zsellérből polgár. A végvári katonaság útjai a civil társadalomba a 17-18. század fordulóján (a Zala megyei mezővárosok példáján
riakat az áruforgalomból.36 A főként a lovasok által űzött tevékenység haszonkulcsát növelte, hogy a fegyveresek helyismeretük révén igyekeztek elkerülni a harmincad-állomásokat. Az is ismétlődő panasz volt, hogy a katonák erőfölényükkel visszaélve megtagadták a határvám fizetését.37 A „török árukkal”, azaz a Balkán felől érkező árucikkekkel való kereskedésből is kivették részüket a végváriak, mindenekelőtt a főbb kereskedelmi utak találkozásánál fekvő végházak katonái.38 Élénkítőleg hatott az áruforgalomra, hogy a végvárakat befogadó, kényszerűen határtelepüléssé lett zalai mezővárosok középkori eredetű vásártartási joggal rendelkeztek.39 Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a földművelés, iparűzés és a kereskedelem nem egymást kizáró jövedelemforrások voltak; a fegyveresek ezeket nyilvánvalóan egyidejűleg is űzhették. Turopoly Gergely keszthelyi lovas például csizmadia mestersége dacára több kerttel is rendelkezett a Balaton-parti prezídiumban, de egy szőlőt is magáénak mondhatott a város határában.40 Csike Mátyás kovácsmester, aki ugyancsak lovasként szerepelt a helyőrség névjegyzékében, egy házhely és tartozékai mellett egy szőlőt is vásárolt magának szolgálati helyén.41 A katonai szolgálat időigénye és a fegyveresek sokirányú elkötelezettsége a családtagok munkaerejének felhasználását feltételezi. A katonafeleségek és a gyermekek bizonyára leginkább a szántók, szőlők, veteményesek művelésével járulhattak hozzá a család megélhetéséhez, míg a szakértelmet kívánó iparűzés és kalmárkodás a családfő feladata maradt. Azon katonák, akik a szolgálati helyükön házzal és határbéli ingatlanokkal rendelkeztek, szolgálati viszonyuk megszűntekor magától értetődően a (házas) zsellérek kategóriájába sorolódtak át. Keszthely végvárváros példája azt sejteti, hogy a népesebb települések esetében ezen zsellérré lett katonák java része egykori szolgálati helyén maradt és teremtett magának új egzisztenciát. Ebben földjeik kedvező kondíciója mellett minden bi36 MOL P 1314 A herceg Batthyány család levéltára. Missiles. No. 40042. Romanics Balázs Batthyány Ádámhoz. Egerszeg, 1648. december 1. 37 Emlékirat a harmincadok állapotáról 1655-ből. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 5. (1898) 577-589. j8 Gecsényi Lajos: „Török áruk” és „görög kereskedők” a 16-17. századi királyi Magyarországon. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. Szerk.: Tusor Péter. Bp., 1998. 185-203. 39 Kubinyi András: Vásárok a középkori Zala megyében. In: Zala megye ezer éve. Főszerk.: Vándor László. Zalaegerszeg, 2001. 53-60. 40 Végh, 2007. 214-215. 41 TT„ 93
