Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

VÉGH FERENC: Katonából zsellér - zsellérből polgár. A végvári katonaság útjai a civil társadalomba a 17-18. század fordulóján (a Zala megyei mezővárosok példáján

A 17. századi zalai céhes iparra a ruházati iparágak már-már nyomasztó dominanciája volt jellemző, következésképpen a katonák is leginkább ezen ipartestületek valamelyikében tevékenykedhettek.31 A minden népesebb településen nagy számban jelen lévő szabók, csizmadiák, vargák termékei iránti keresletet a katonaság puszta jelenléte is növelte. Vevőkörük nagyrészt alighanem éppen baj társaik közül került ki. Elegendő arra gondolnunk, hogy a fizetségképpen kapott posztó feldolgozása például - drágasága okán — mindenképpen mesterkezet igényelt. Keszthely és Eger- szeg esetében vegyes céhbe tömörült fémmegmunkáló iparágak (puskaműves, kardgyártó stb.) termékei is főként a katonaság körében találtak vevőre.32 Nem véletlen az sem, hogy a főként a lovasság soraiban szolgáló kovácsok is szinte mindenhol jelen voltak; mesterségbeli szaktudásukra a lóápolásban is nagy szükség volt. Egerszegen 1628-ban legalább két katona tevékenykedett egyidejűleg ilyen minőségben.33 A helyőrségek névjegyzékeiben a mesterségnévből eredeztetett családnevek nagy aránya közvetve ugyancsak azt valószínűsíti, hogy a fegyverforgatók között szép számmal lehettek iparosok.34 Beszédes adalék, hogy a végvárak alatti mezővárosok céheinek artikulusait a helyőrség mindenkori (ío)kapitánya erősítette meg, bár azokon olykor a tisztikar aláírása is olvasható.35

Mások a kereskedelemben vélték megtalálni számításaikat. A hódoltsági pusztákon nevelt és dél-német területeken, az osztrák örökös tartományokban és Eszak-Itáliában értékesített szürkemarha adásvétele a szűkülő árrés ellenére a 17. században is hasznot hajtott. A marhahajtásban a helyőrségek katonáinak tekintélyes hányada lehetett érintett, tekintve, hogy az áruforgalom zavartalanságának biztosítása érdekében a várőrségek kollektive léptek fel. Az egerszegi őrség tagjai például Batthyány Adám végvidéki főkapitányhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy tiltsa el őrségi alattvalóit a marhakereskedelemtől. Utóbbiak ugyanis már hódolt területen felvásárolták a lábasjószágot, így lényegében kikapcsolták a Zala-parti végvá31 Lendvai Anna: A XVII. századi zalai céhek. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1979. (Zalai Gyűjtemény 12.) Zalaegerszeg, 1979. 103-115.

32 Éri István: A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I-II. kötet. Bp„ 1976-1977. 177-179.

33 MOL MKA E 211 Lymbus Series II. 93.es. föl. 514-522.

34 Szakály, 1994. 158.

35 Eszes László'. Keszthely mezőváros és végvár. Adalékok a település történetéhez. Különnyomat az Építés-Építészettudomány XVI. kötet 1-2. számából. Bp., 1984. 274.

92