Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján

gazdát is férfi családtag nélkül találjuk a forrásban. A szécsényi Péter Jánost és Horti Istvánt, valamint a balassagyarmati Halga Mátyást is egyedül jegyezték föl. A horti két Tott vezetéknevű nem lehetett feltétlenül egymás rokona, talán a befogadó település népessége nevezte el a füleki jövevényeket, ami a korszakban nem volt egyedülálló jelenség, bár akár testvéreknek is hihetnénk őket. A témánk szempontjából mindenesetre kijelenthető, hogy a két különálló gazdaságú horti gazdát családtag nélkül írták össze. A hollókői Nagy Mátyásnak ellenben két fia is volt: aló éves János és a 7 esztendős András. A csitári Hercseg János mostohafiával, a 20 esztendős Tott Andrással élt együtt, míg a balassagyarmati Olá Márton 14 esztendős sógorával, Tiszoszki, avagy Tiszovszky Mátyással9 nagycsaládi keretek között, vagyis „vele egy kenyéren”. A hadseregben szolgáló gyöngyösi Horvath János feleségéről kivételesen szerezhetünk információt az összeírásból, de kizárólag azért, mert megjegyezték, hogy csak az asszony lakott ténylegesen a mezővárosban.

A forrásban eltérő részletességgel jegyezték le településenként a gazdákhoz tartozó házhelyeket, a különféle mezőgazdasági területeket és haszonállatokat. Az úrbéri összeírás adatfelvételi hiányosságai ellenére azonban markánsan elénk tárul az a jelenség, hogy az egykori katonák és leszármazottaik valamilyen formában bekapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe. Természetesen éppen úgy, mint a civil lakosság esetében gazdagabb és szegényebb gazdákat is találhatunk a 22 gazda között, de összességében elmondható, hogy az érintett gazdák többnyire az adott településen a javakkal jobban ellátottak közé tartoztak. Egyetlen alkalommal sem említették meg azonban, hogy a 22 gazda a földesúr felé teljesítendő bármilyen kötelezettség alól mentesült volna.

A szécsényi Péter János zsellér csak 3 kaptár méhet mondhatott magáénak, miközben a vele egy településen élő Horti Istvánnak fél házhelye volt, amelyhez két lovat és egy kila alá való kenderföldet jegyeztek fel. A horti Tott Gergelynek két ökre, egy tehene volt, míg Tott Mihálynak négy ökre, egy tehene, továbbá egy lova és 9 juha. A Heves és Külső-Szolnok vármegyei településen nem jegyezték föl a gazdák által használt földterületeket, így ezt a két horti gazda esetében sem közli az összeírás.

A hollókői Nagy Mátyás két ökrös gazda volt, két lovat és egy tehenet is tartott, illetve hat kaptár méhet, két sertést. A várhoz tartozó földeket

9 Nagy Iván által 1858-ban publikált balassagyarmati urbárium szövegvariánsában a Tiszovszky névalakot olvashatjuk. (Nagy Iván: Balassagyarmat története. In: Nagy Iván emlékezete. Tyekvicska Árpád-Tóth Tamás szerk. CD-ROM. 2004)

79