Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SZ1RÁCSIK ÉVA: "ottan katona volt” A végvári katonák és leszármazottaik sorsa a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei urbáriumai alapján
1716-ban még nem osztották fel házhelyekre, de Nagy Mátyás 2 szekér szénára való rétet használt 8 kila alá való szántófölddel, valamint 4 kila alá való irtásföldet és 6 ember kapáló szőlőt is művelt. A csitári Hercseg Jánosnak egy egész házhelye volt, amelyhez 2 szekér szénára való rét és 5 kila alá való szántóföld tartozott, a gazdaságához pedig egy-egy lovat és tehenet soroltak. A balassagyarmati Olá Mártonnak negyed házhely jutott, amely 2,5 szekér szénát termő rétből és 5 kila alá való szántóból állt, amit 4 ember kapáló szőlő egészített ki. Az összeírt állatállománya közé két ökröt és egy tehenet sorolhatunk. Halga Mátyásnak ellenben ugyanitt nyolcad telek maradt 1,5 szekér szénát termő réttel, 2,5 kila alá való szántóval, szorgalmi földje 5 ember kapáló szőlő volt, s egy- egy tehenet és sertést tartott. Gyöngyösön csak a házhelyet írták össze, ez alapján tudjuk, hogy Horvath Jánosnak fél házhelye volt. 1716-ban Füleken is csak a házhelyeket jegyezték le, ami alapján elmondhatjuk, hogy Borbás János hadnagy egész házhellyel rendelkezett, míg a 12 családin, akinek az apja Koháry II. István füleki katonája volt, fél házhelyet kapott Szabó András házhely nélküli gazda kivételével. A végvári harcok emlékezete Az urbáriumban szereplő katonák és utódaik összeírása tehát a szándékos torzításnak köszönhetően elsősorban a török elleni hadakozás lenyomatát adja, a Rákóczi-szabadságharc utáni jótékony „amnézia” nem tette lehetővé a Rákóczi-szabadságharcban fegyvert fogott katonák lejegyzését. Az emlékezés szelektív volta azonban az összeírt katonák és civilek tudatában is erőteljesen jelen volt. A betelepült gazdák esetében például gyakorta meghatározták a megérkezés dátumát az úrbéri összeírásban, amit olyan emlékezetes történelmi eseményhez kapcsoltak, amely nemritkán meghatározta további életüket. A migráció dátumaként megnevezett események alapján megfigyelhetjük, hogy a korabeli lakosság számára melyek voltak a korszakhatárt jelentő történelmi események. A hollókői Nagy Mátyás apja Hollókőn hadnagy volt, „mikor keresztény bírta, meddig pedig a török Szécsényben és Hollóköb [en] lakott” Ri- mócon élt. A gyöngyöspatai Nagy János Fülekről érkezett, „mióta Fülek elveszett, azóta itt lakik", vagyis 1682-től, Sándor Krizsán pedig Lestről jött Balassagyarmatra ,,még Fülek veszedelmekor". A keszegi Pásztor Antal a Hont vármegyei alsópalojtárói akkor költözött el, amikor „a török Bécs alatt volt” 1683-ban. A balassagyarmati Oravecz János az Árva vár80
