Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára
Annakidején a Történettudományi Intézetben a sok vita közül (amelynek már sajnos a tizedét sem ismeri a mai generáció) rendkívül nevezetes volt a korszakhatárokról zajló vita. Arról, hogy lehet-e a korszakokat élesen elválasztani egymástól. Lehet-e korszakhatár egy évszám, egy nap, egy ütközetet eldöntő lovasroham, vagyis ezek a történelmi pillanatok vajon önmagukban lezárhatnak egy korszakot és nyithatnak egy újat? A kronológiák, évszámok nélkülözhetetlenek a történeti tájékozódásban, de a változások jellegéről keveset mondanak. Történeti toposz, hogy a múlt és a jelen mindig is magában hordja a jövő csíráit. A sok változatban leírt vélemény például Eötvös József szavaival így hangzik: „Múltunk a jövőnek csíráit hordja magában s életünk fája nem hoz oly gyümölcsöket, melyek nem függtek, mint virágok egyszer ifjabb ágain.”.3 Az Annales iskola egyik alapvető elméleti fogalma, ahogy Fernand Braudel megfogalmazta a hosszú időtartam pedig eleve megkérdőjelezte, hogy puszta évszámokkal szakaszokra osztva meg lehetne érteni a történelmet. A Történettudományi Intézetben a tíz kötetes Magyarország történetének megírását előkészítő említett vitán el is hangzott olyan javaslat, hogy ne legyenek élesen elkülönített korszakok, mintegy kardvágásokkal feldarabolva az idő folyamatát. Inkább a letűnő korszak és az új, az előzmények és a következmények úgynevezett ölelkező szerkezetében jelenjenek meg. A javaslat természetesen azonnal megbukott. De nem függetlenül a vitától indult a Sorsdöntő történelmi napok című sorozat azzal a céllal, hogy a döntő eseményeket előzményeivel és következményeivel mutassa be. Nyilvánvaló, a történettudomány egyik szemléleti alapkérdése, hogy miként megy végbe a korszakváltás, hogyan történik a végül is döntően újat érvényesítő átalakulás. A régi történetszemléletekben és az elmúlt évtizedek során állandóan visszatérő kérdés, hogyan változott a múlt. Nem a történetírók asztalain, hanem önmagában, a valóság folyamataiban. Könnyű észlelni a pillanatot, amikor a repülőgép elhagyja a földet. De ki tudja megmondani, valójában mikor ért véget a középkor és kezdődött az újkor. Vannak megegyezéses dátumok, s ezek az emlékezet számára is nélkülözhetetlenek. De a történész, aki csak egy kicsit is ad tudományára, nagyon is tisztában van vele, hogy a határjelző évszámok, kiugró események nem többek, mint technikai segédletek, hogy a letűnt idők végtelen és változó folyamatát világos útjelzőkkel áttekinthető szakaszokra lehessen bontani. Érzékeltetni a hosszabb előzmények, folyamatok jelzésszerű megjelenését. Annakidején nagy feltűnést keltett, hogy A. Huxley: Tudomány, szabadság, béke című 3 EÖTVÖS József: Reguly Antal. Eötvös József Összes Munkái VIII. köt. 127 (!). 7
