Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

tanulmányát az általános válságról az 1945 nyarán ledobott atombomba anyagi és erkölcsi hatását felismerve írta, „ de nagy tévedés volna azt hinnünk, hogy az atombomba irányította rá a válságra Huxley szemét.” Már korábban felfigyelt a válság tüneteire, „az atombomba csak aktuálisabbá tette, a „vagy-vagy” kegyetlen élességével vetítette elé a kérdéseket.” 4

Hasonló módon a mohácsi csatát a történészek egymást váltó generációi egyaránt előzményeivel és következményeivel a történeti folyamatban igyekeztek megérteni. Jászay Pál a reformkorban azt a történetírói feladatot tűzte maga elé, hogy napról-napra összeállítja a mohácsi csatát követő évek történetét, hogy világosan lássa, miért és mikor nem lehetett hatását feltartóztatni. A Magyar nemzet napjai a mohácsi csata után című munkája tanúsítja, hogy a terv kivihetetlennek bizonyult. Az abszolutizmus idején 1850-ben viszont Hunfalvy Pál már kétely nélkül leszögezte, hogy a történelmi fejlemények nem a csatatereken dőlnek el.5 S ha számba vesszük a huszadik századi Mohács kutatásokat és vitákat, egyértelműen kiderül, hogy a figyelem a csatavesztéshez vezetett előzmények, körülmények, magyarországi és európai változások vizsgálatára összpontosult. Sőt amennyire izgató kérdés lett, hogy miért vált visszafordíthatatlanná a csatavesztés következménye, ugyancsak a hosszú távú folyamat elemzése adhat választ arra a nem kevésbé lényeges fejleményre is, hogy mindennek ellenére a középkori Magyar Királyság politikai, szellemi és anyagi kultúrája miként lett a folytatás involválója, későbbieket befolyásoló tényező.

Az Eszterházy Károly Főiskola Egyetemes Történeti Tanszéke 1999-ben kiadott egy kötetet ezzel a címmel: Történelmi sorsfordulók. A különböző tanulmányok a korai középkortól a Monarchia felbomlásának a történetírásra tett hatásáig, Trianon gazdasági következményéig több évszázadot érintettek, a változást sehol nem egyetlen időponthoz kötötték, hanem a hosszabb folyamatokban vizsgálták6. Bármely nagy esemény időpontja körül messze gyü- rűdző fejlemények tűnnek elő, s ezek analitikus vizsgálatából kiderült, hogy korszak lezárását eredményező folyamatok már magukban hordják az újabb korszak csírát, az újabb korszakban pedig sok minden tovább él a régiből.

4 RUTTKAY Kálmán: A. Huxley: Tudomány, szabadság, béke.. Magyarok, 1947 június III. 6.SZ. 455.

5 Részletesen R.VÁRKONYI ÁGNES: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp. 1973 II. köt. 207-209. HUNFALVY Pál: Igaz arany bulla. Új Magyar Múzeum. 1850.

6 Jól jellemzi a problémát: GEBEI Sándor: Sorsfordító évek az Erdélyi Fejedelemségtörténetében 1657-1660.

8