Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

Zárásként essék szó rövid kitekintésben Erdély 1687-1690 utáni katonai berendezkedéséről, elsősorban arra koncentrálva, milyen hasonlóságokat és különbségeket mutat az itteni szervezet a magyarországival? Erdély 1690 utáni speciális helyzete abban állt, hogy ebben az évtizedben még nem volt teljesen egyértelmű, hogy a Habsburgok megtarthatják-e a tartományt (az 1664. évi vasvári béke esetében is annak lehetünk tanúi, hogy a nyugati háború folytatása akár komoly lemondásokat hoz keleten). Az 1687. évi balázsfalvi szerződés értelmében a Lotaringiai Károly vezette állandó hadseregbeli ezredek téli kvártélya Erdély lett, a várakban, városokban mintegy tízezres haderő állomásozott. A cél egyértelmű volt: a katonai megszállás és a katonai közigazgatás mielőbbi kiépítése, hogy a tartomány integrálható legyen a Habsburg Monarchiába. A bécsi politikai-katonai törekvések egyik legjelentősebb erdélyi megtestesítője a tartomány főhadpa- rancsnoka volt, aki közvetlenül Bécsből kapta kinevezését. A magas rangú tisztek által betöltött pozíciót 1695. évi haláláig Friedrich Veterani, majd Jean-Louis Rabutin töltötte be. Feladata volt a tartomány katonai közigazgatásának irányítása, az ide vezényelt állandó hadseregbeli ezredek fegyelmének betartása, a hadmozdulatok és a várerődítések irányítása. Székhelye Szeben volt, ahol ezekben az években kezdték tervezni a citadella kiépítését is.114 A Partium egy része (Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna megyék, Kővár vidéke) kincstári és adóigazgatási szempontból Magyarországhoz, közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében viszont Erdélyhez tartozott.115 116 Katonai téren érdekes ugyanakkor a Máramaros megyebeli Huszt esete, hiszen a vár Rabutintől, Erdély katonai parancsnokától függött, nem pedig a felső-magyarországi katonai parancsnoktól.11''

A magyarországi hadügyben a 17. század végén érzékelhető felszámolási és átszervezési folyamatok közül ebben a fejezetben a határvédelmi

114 Georgita, Mihai: Des Festungsbau im westlichen Siebenbürgen im 18. Jahrhundert. In: Festung und Innovation. Hg. Harald Heppner und Wolfgang Schmale. Jahrbuch der Österreichischen Gesellschaft zur Erforschung des achtzehnten Jahrhunderts Bd. 20. Bochum, 2005. 27-36., Vö. továbbá Rabutin véleményét az erdélyi helyzetről. Szeben, 1698. aug.3. KA Alte Feldakten (AFA) 1698/8/5. A szebeni citadella kiépítését egy 1700-ban - a legfontosabb hadügyi kérdések összefoglalása tárgyában készített - jelentés is prioritásnak tekintette. ÖStA KA HKR Akten Exp. 1700. Jun. nro. 121.

115 Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690- 1740. Budapest, 1988. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 8.) 215-218.

116 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 401. 1697. Okt. nro. 108. föl. 438r.

49