Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között
szervezeti kereteinek átalakulása állt a középpontban. Összegzésként kiemelendőnek tartom, hogy ez az átszervezési igény már a Magyar Királyság új berendezkedését javasló különféle tervezetekben is felmerült, természetesen eltérő éllel. A magyar rendiség képviselői és a bécsi tanácsosok természetesen más-más alapelvek mentén képzelték el az új végvidék szervezetét, de kijelenthetjük, hogy az alapcél, a változtatás igénye, közös volt. Tanúi lehettünk a korábbi végvidéki rendszer képviselőinek háttérbe szorulásának (vagy szorításának) és a formálódó állandó hadsereg kötelékébe tartozó alakulatok vezetőinek előtérbe kerülésének, valamint régiós irányító szerepkörökbe történő kinevezéseiknek. Az átmenet egyébként jól érzékelhető a Habsburg Monarchia központi hadügy igazgatási szerve, az Udvari Haditanács lajstromkönyveiben is, ahol a korábban oly meghatározó végvidéki várakra, szervezetre vonatkozó bejegyzések száma egyértelműen csökkenő tendenciát mutat az 1680-1690-es évek viszonylatában. Szükséges újra hangsúlyozni, hogy a szervezeti kérdés alapproblémája abban áll, hogy olyan várak és területek kerültek vissza a magyar király uralma alá, amelyek a 16. században kialakult védelmi rendszernek nem, vagy csak részben voltak tagjai, így nem lehetett egyértelműen az egykor már bevált rendszert az új korszak viszonyai között visszaállítani. Látható ez a Magyar Királyság új berendezkedésére született tervezetekben is, hiszen mindegyik kulcsfontosságúnak tekinti az új főkapitányságoknak az új határok mentén történő felállítását és újjászervezését. 50
