Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Kontinuitás és diszkontinuitás: változatok Közép-Európára

Távol áll tőlem, hogy Rákóczi hadseregének és különös képen a végvárak egykori társadalmának tulajdonítsam azt a tényt, hogy 1703-1711 között Közép- Európa, de talán egész Európa leghosszabb szabadságharca zajlott a Duna tájon. A szakirodalom többféle magyarázata közül a reálisabbakat említve: nyilvánvalóan része volt benne a trónt 1705 tavaszán elfoglaló I. József magyar király és Habsburg császár és fiatal tehetséges új kormányzóköre politikájának. Legalább ennyire meghatározta a szabadság- harc hosszú életét, hogy Rákóczi működő államot szervezett és a Magyar Konföderáció hadügyi politikája az ország berendezésének általános reformjába illeszkedett. Ezeket Rákóczi legkritikusabb történetírója Szekfíí Gyula is elismeréssel illette később, és megállapította, hogy több modernizációs kezdeményezésével megelőzte korát. Ezek közül az egyik legfontosabb egy korszerű, állandó hadsereg kialakításának kísérlete, a Közép- Európai feltételek között. A kedvezőtlen körülmények s kételkedő, kritikus hívei ellenére elindította a regularizálást, megszervezte az intézményes hatékony hadellátást és rendezni kezdték a jobbágy származású, vagy az úrbéri szolgálatba visszasüllyedt katonaság szociális helyzetét. A Regula- mentum Universale a hadsereg testületi egységét biztosította, a katonaság küldöttei részt vehettek az országgyűlésen. A katonaság és az alsó tisztikar nagy része protestáns volt, s a háború kezdetén az önbíráskodást tiltó fejedelmi parancsok, a katolikusok és bármely más vallásbeliek védelme súlyos feszültségeket okozott. A törvénybefoglalt vallásszabadság érvényesítése viszont az ezredek belső egységét és fegyelmét segítette a szigorú hadiregulákkal együtt. Mint egész Európa, Rákóczi állama is utánpótlási gondokkal küzdött. Annak ellenére azonban, hogy a reguláris császári haderővel szemben a nagy csatákat elvesztették, a portyázó és rajtaütő hadviseléssel tartósan elvontak a nyugati hadszíntérről 20-40 ezer főnyi császári haderőt. Újabban Pierre Chaunu és Otmar von Aretin igazolják Markó Árpád véleményét, hogy Rákóczi hadserege alakító erővel szól bele a spanyol örökösödési háborúba. 14

14 „...sok magyar hadművelet, igen sok magyar tervezgetés és ezek eredményeképpen igen sok hadi esemény sokkal nagyobb jelentőségű és külpolitikai, stratégiai szempontból sokkal nagyobb horderejű volt, mint azt eddig, a szűkebb hazafias megvilágítás szövétnekénél megismerhettük.” Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc haditervei és azok kapcsolata a spanyol örökösödési háború eseményeivel. Századok 70 (1936) 579. Új kiadása: MARKÓ Árpád II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatott tanulmányok. Szerkesztette: Mészáros Kálmán. Bp. 2003. CHAUNU, Pierre: Le Civilization de 1’ Europe classique. Paris 1966, 159. Idézi: Köpeczi Béla: Pro Livbrtate. Gyorsuló idő. Magvető Bp. 1976. 87. Aretin a szabadságharc európai haló