Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

tukban, mint testi erejükben. A rettegés annyira úrrá lett a lelkeken, hogy leplezetlenül beszéltek az állások azonnali elhagyásáról, amint az első ágyúlövés eldördül. A török gamizonokban állomásozó helyőrségek, melyeknek állandó összetétele a katonákból valóságos helyi polgárokat csinál, számos egyéb tevékenységre is kényszeríti őket, s ez, mivel a körleten kívül is akad érdekeltségük, hátráltatja a fegyvereseket abban, hogy csak a számukra kijelölt erőd védelmére összpontosítsanak. A fegyelem a törököknél, mely mindig szigorú, de sosem pontos, nem elégséges, hogy eredeti feladatukhoz visszaigazítsa őket. Elég volt ránézni a Dardanellák építményeire, hogy kiderüljön, mi oka lehet a dezertálási szándéknak. A száraz falak, melyek több mint harminc láb magasan emelkednek a víz menti állások fölött, azzal fenyegettek, hogy az első orosz lövésre az ágyúkra és a tüzérekre omlanak. Ez a védelmi vonal akár önmagában veszélyesebb volt a törökök számára, mint ellenségeik támadása.“23

Az orosz flotta végül is csak egy komolyabb tengerszoroson való áttörési kísérletet tett, amelyet Tott báró vörösre izzított ágyúgolyókkal sikeresen meghiúsított.24 E haditettével nemcsak óriási népszerűségre tett szert, hanem a megrémült török katonák önbizalmát is sikerült visszanyer-nie.25 Az erődítési munkálatok még két hónapot vettek igénybe. A báró eközben ágyúütegeket építtetett és átszervezte tüzérségi tűzerő irányát, hogy minél eredményesebben védhesse a Dardanellákat. Rajta kívül szintén ott tartózkodott még Pontécoulant báró26, a francia nagykövetség nem hivatalos küldötte is, aki a később, a forradalom idején miniszterként tevékenykedett. A francia külpolitika semlegessége ellenére, az erődítési munkálatokban más francia is tevékenykedett, méghozzá a francia nagykövetség aktív közreműködésével, amint erről Saint-Priest gróf 1770. augusztus 17-i levele is tanúskodik: „Pontécoulant lovag visszatért a Dardanellákról, ahol tájékozódott, hogy a készülő ütegekhez szükséges hadianyagok mihamarabb küld23 François de Tott Emlékiratai a törökökről és tatárokról, Szerk.: Tóth Ferenc, Szombathely (Vasi Szemle Kiadó), 2008, 203-204. (továbbiakban: Tott Emlékiratai)

24 Tott Emlékiratai 205. Vö. Andrei Otetea: Contribution à la question d'Orient. Esquisse historique, suivie de la correspondance inédite des envoyés du roi des Deux- Siciles à Constantinople (1741-1821). Bucarest, 1930, 180.

25 ,A törököknek saját kedélyállapotuk volt a legfőbb ellenség, amellyel fel kellett venniük a harcot, s ez volt, ami a legtöbb aggodalomra adott okot” Tott Emlékiratai 207.

26 Pontécoulant báró és lovag, Saint-Priest gróf közeli barátja. 1768-ban Lengyel- országba küldték a konföderált rendekkel tárgyalni. Később Konstantinápolyba távozott, ahol Tott báróhoz hasonlóan hivatalos küldetésre várt. Archives du Ministère des Affaires Étrangères (Paris), Personnel Première série vol. 58. fol. 121-125.

133