Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

hessék. (...) Még a legszükségesebb szerszámoknak is híján vannak az arzenálban, vagy éppen nem is ismerik azokat. Kénytelenek voltunk vasat és kovácsokat küldeni a Dardanellákhoz. A hajóácsaink az ágyútalapzatokat készítik, és egyikük sincs a szolgálati helyén. Ugyanakkor a mellékelt tervezetet elfogadta a Porta teljes terjedelmében, minden rendben fog történni és a tengerszoros bevehetetlenné válik. Mindez köszönhető az Ön tisztelt figyelmébe ajánlott és dicséretes Tott báró tehetségének, szorgalmának és türelmének.”27 Néhány évtizeddel később, Saint-Priest gróf már árnyaltabb képet festett a báró Dardanelláknál végzett munkájáról: „A Porta végül megértette a fővárost fenyegető támadás veszélyét és elhatározta a tenger- szoros bejáratának ágyúütegekkel való megerősítését és a védelmükre szolgáló erődítmények helyőrségének létszámának megemelését. Tott bárót javasoltam e feladatra, akit el is fogadtak. Az Emlékirataiban láthatjuk, hogy mit is csinált és, hogy a lelkessége ellenére csak csekély sikert ért el, mivel nem bocsátottak a rendelkezésére elegendő eszközt és nem is állt mindig a helyzet magaslatán. Ugyanakkor a személyes jelenléte az orosz admirális számára megnövelte az ellenállásból fakadó veszély kockázatát és valójában óvatosan tartózkodott mindenféle kezdeményezéstől.”28

Miután sikeresen megvédte a Dardanellák tengerszoros Konstantiná- polyba vezető bejáratát, Tott bárónak újabb kihívással kellett megbirkóznia: az új típusú erődítmények védelmére alkalmas hatékony tüzéreket kellett képezni. A háború szárazföldi eseményei - elsősorban az 1770. július 31-i kaguli (vagy krauli) ütközet - világossá tették az oszmán hadvezetés előtt is, hogy halaszthatatlanná vált a tüzérség átfogó reformja. A kihívás óriási volt. Elsősorban azért mivel François de Tott nem volt tüzértiszt, így csak általános ismeretekkel rendelkezett az tüzérségi szakismeretek és a ballisztika terén. Ennek ellenére az oszmán tüzéreknél 1770 júliusában tett látogatása után azonnal megkezdte a reformok előkészítését. így kapott a báró hivatalos megbízatást egyrészt a hatékonyabb tüzérképzés megalapozására, másrészt pedig az újabb rendszerű francia típusú ágyúk öntésére. A modem francia tüzérség, amelynek alapjait még Saint-Rémy és Bélidor mérnökök tették le a 17-18. századak során a korszakunkban nagy fejlődésen ment keresztül. A 18. század derekára megszilárdult az ún. Valliére rendszer amely az egész francia tüzérséget jellemezte. Ennek lényege a különféle ágyútípusok egységesítése és szabványosítása volt. A hétéves

27 Saint-Priest Choiseul hercegnek (Konstantinápoly, 1770. augusztus 17.) CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 45 438-439.

28 Comte de Saint-Priest: Mémoires tome I. Paris, 1929. 136.

134