Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

Surirey de Saint-Rémy: Mémoires d'artillerie (Troisième édition),

Paris, 1765

François de Tott tekintélye eközben egyre jobban növekedett. 1769 szeptemberében már javasolták a szultánnak, hogy a következő évi hadjáratban kísérje el katonai tanácsadóként az oszmán hadsereget.20 A katonai helyzet tovább súlyosbodott, amikor a török flotta megsemmisítő vereséget szenvedett a csesméi tengeri ütközetben 1770. július 5-én. E váratlan fordulat következtében a legsürgősebb teendő a Dardanellák tengerszoros védelmét biztosító erődítmények megerősítése volt. Az új konstantinápolyi francia nagykövet, Saint-Priest gróf javaslatára a reisz efendi21 1770. július végén a tengerszoroshoz küldte Tott bárót, hogy azt az Orlov admirális vezette orosz flotta támadásaival szemben megerősítse.22 A báró a Dardanellák erődítményeit és az azokat védő csapatokat egyaránt siralmasnak találta, ahogy erről később az emlékirataiban így írt: „Első gondom volt az erődök állapotának vizsgálata, de elég volt egy pillantást vetni a védelmükkel megbízott katonákra, hogy megállapítsam, nem volt több tartalék lelkiállapo20 CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 44 887-888.

21 Oszmán külügyminiszter (reisz ül-küttáb).

22. Mesut Uyar - Edward J. Erickson: A Military History of the Ottomans. Santa Barbara, 2009. 117-118.

132