Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

ismerhette a Franciaországban ez időtájt lezajlott, Choiseul herceg nevéhez kapcsolódó hadügyi reformfolyamatot. E tapasztalatainak kamatoztatására kiváló lehetőség nyílt újabb konstantinápolyi tartózkodása során, ahol lehetősége nyílt a franciaországi reformok törökországi meghonosítására is.

A versailles-i kormányzat már a háború legelején felajánlotta, hogy egy katonai szakértőt bocsájt a török hadvezetés rendelkezésére Conflans márki15 személyében, aki hadimémökökkel és tüzérekkel vett volna részt az oszmán hadsereg megreformálásában, de a Porta visszautasította az ajánlatot.16 Amikor Tott báró 1769 tavaszán Konstantinápolyba érkezett, a helyzet már kedvezőbb volt egy francia katonai misszió elfogadtatásához, ám az idő egyre kevesebb volt annak előkészítésére. Tott báró működését egy a háború hadműveleteit ábrázoló térkép elkészítésével kezdte, amelyet Saint-Priest gróf elküldött a szultánnak is.17 III. Musztafa leginkább a modem európai tüzérség iránt érdeklődött és leginkább e témakörben szerette volna Tott bárótól információkat szerezni. A báró először elküldte neki Pierre Surirey de Saint-Rémy18 Mémoires d'artillerie című munkáját, amelyből a Nagyúr legalább a metszeteket tanulmányozhatta.19 Ennek köszönhetően a kapcsolat a szultán és a báró között folyamatosan erősödött. III. Musztafa egyébként saját minisztereiben sem bízott és igyekezett személyesen tájékozódni a hadserege állapotáról. A diszkrét kapcsolattartás annál inkább kívánatos volt, mivel a háború kezdete óta megszaporodott az keresztények elleni erőszakos cselekmények, pogromok száma.

térképeinek és illusztrációinak rajzolói sorában ott találjuk az ö nevét is : „dessinés par Andouard, Casanova, Houel, le comte de Brühl, Leclair, le baron de Lindenbaum, Richer, Rittmann et le baron de Tott.”

15 Louis Gabriel de Conflans d'Armentières (1735-1789), 1762-től főstrázsamester, a saját nevét viselő légió parancsnoka, 1781-ben altábornagy.

16 Gilbert Bodinier: Les missions militaires françaises en Turquie au XVIIIe siècle. Revue internationale d'histoire militaire n° 68 (1987) 162.

17 Saint-Priest Choiseul hercegnek (Konstaninápoly, 1769. június 2.) CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 44 812.

18 Pierre Surirey de Saint-Rémy (kb. 1650-1716), francia tábornok, a tüzérség szakértője. A Mémoires d'artillerie (Paris, 1697; 1707; 1745 ; 1765) című munka szerzője.

19 Itt minden bizonnyal a legutóbbi, 1765-ös kiadásáról van szó, amely a szerző halála után majdnem 50 évvel jelent meg: Pierre Surirey de Saint-Rémy: Mémoires d’artillerie. Paris, 1765.

131