Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
STUDIA AGRIENSIA 30. 2012 Tóth Ferenc EGY VÁRÉPÍTŐ MAGYAR EMIGRÁNS TÖRÖKORSZÁGBAN: FRANÇOIS DE TOTT François de Tott élete, emlékiratainak hajdani sikere ellenére, sokáig a koraújkori diplomácia- és hadtörténet rejtélyes, homályos fejezete volt. Származása szintén sok találgatásra és fejtegetésre ad okot. Némelyek szerint svéd volt1, mások, mint például a filozófus Voltaire, elfajzott francia nemesnek tartották.2 A törökök pedig - leplezetlen csodálatuk ellenére - egyszerűen csak francia sarlatánnak tekintették. Magyarságát is gyakran hangsúlyozzák, sőt néha francia szolgálatban álló magyar nemesnek is tekintik, elfelejtve, hogy ő valójában Franciaországban született. Családja egyértelmű magyar nemesi família volt, amelynek emléke fellelhető a történelmi Magyarország különböző régióiban. Tóth vagy Totth (gyakori korabeli helyesírás) nevű nemesi családokat szép számmal találhatunk a korabeli Magyarországon. A szóban forgó família a Székelyi előnevet viselte, és szerzőnk édesapjának a családja valahol Felső-Magyarországon, Nyitra környékén3 élhetett. A család francia ágát François édesapja, Tóth András alapította, aki a Rákóczi-szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült. Ő Nyitrán született, 1698. március 26-án.4 A szabadságharc idején II. Rákóczi Fe-renc fejedelem apródjaként viszonylag fiatalon kivette részét a küzdelmek-ből. 1713-ban, a függetlenségi mozgalom bukása után nem követte a fejedelmet Lengyelországba, majd onnan Franciaországba, hanem az Oszmán Birodalom területén telepedett le. Néhány év alatt elsajátította a török és tatár nyelveket, és igen jó személyes kapcsolatokat alakított ki az oszmán elit számos tagjával. 1720-ban indult útnak Franciaországba, ahol a nem sokkal korábban létrehozott Bercsényi-huszárezredben kapott alkalmazást. 1 L. François de la Rochefoucauld: Souvenirs du 10 août 1792 et de l'armée de Bourbon. Paris, 1929. 2 L. ehhez: Tóth Ferenc: Voltaire et un diplomate d'origine hongroise en Orient. In: Cahiers d'études hongroises 7/1995, 83. 3 Palóczy Edgár: Báró Tóth Ferenc a Dardanellák megerősítője. Bp., 1916, 253-270. 4 Zachar József: Idegen hadakban. Bp., 1984, 221. 127
