Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott

Nyelvtudásának és kapcsolatainak köszönhetően gyakran kapott diplomáciai vagy katonai megbízást török vagy tatár földön. Tehetségének köszönhetően gyorsan emelkedett a diplomáciai ranglétrán és XV. Lajos bizalmának jeleként a "secret du roi" néven ismert titkos királyi diplomáciába is beavatást nyert.5 Valószínűleg személyes indokok is vezették, amikor a kelet-európai diplomáciai csatározásokban részt vállalt: itt több ízben is találkozott a rodostói magyar kolónia tagjaival és közvetítette a versaillesi udvarnak honfitársai javaslatait.

François de Tott 1733. augusztus 17-én született a franciaországi La Ferté-sous-Jouarre mellett található Chamigny községben. Édesanyja, Marie Ernestine de Pesselier, egy helyi nemesi családból származott, melynek legismertebb tagja, Charles-Étienne de Pesselier (1712-1763), közgazdász és író volt. A csupán kilenc éves François 1742-ben lépett be komé- tásként a francia Bercsényi huszárezredbe. Részt vett az osztrák örökösödési háború hadjárataiban, és a lawfeldi csatában megsebesült.6 A Bercsényi huszárezredben ekkor még a legénység jelentős része magyarajkú volt, és a vezényszavak is ezen a nyelven hangzottak el.7 így François is megismerhette ősei nyelvét. A fiatal huszártiszt ígéretes képességeinek köszönhetően a francia kormány apjával együtt Konstantinápolyba küldi, hogy megtanulja a török nyelvet és megismerje az ország szokásait. A konstanti- nápoly-pérai tolmácsképző iskola (école des jeunes de langue) 1669 óta létezett és a francia diplomácia számos neves tolmácsdinasztiája és orientalistája, tudósa szerezte meg itt nyelvtudását.8 Fiatal de Tott is itt készülődött folytatni apja pályáját, valamint szolgálni a franciaországi és a törökországi magyar emigrációk érdekét. E tanulóévek alapvetően meghatározták a fiatal diplomata későbbi karrierjét. Hasonlóan meghatározónak bizonyultak az itt szövődött személyes kapcsolatai, köztük évtizedes barátsága Ver- gennes gróffal, Franciaország konstantinápolyi nagykövetével, aki később

5 Albert Vandal: Une ambassade française en Orient sous Louis XV, La mission du marquis de Villeneuve 1728-1741. Paris, 1887, 197.

6 Tóth Ferenc: Un Hongrois qui a sauvé l'Empire ottoman. In: Mediterrán Tanulmányok - Etudes sur la région méditerranéenne, VII (Szeged), 1997, 66.

7 Tóth Ferenc: Identité nationale en exil: le rôle du sentiment national hongrois dans la constitution des régiments de hussards en France au XVIIIe siècle, In: La recherche dix-huitiémiste. Raison universelle et culture nationale au siècle des Lumières. Szerk.: D. A. Bell - L. Pimenova - S. Pujol, Paris-Genève (Champion- Slatkine). 1999,91-107.

8 Frédéric Flitzel: Les Jeunes de langue de Péra-lès-Constantinople. In: Dix- Huitième Siècle, 28 (1996), 57-70.

128