Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Komlóska. Tájház

3. kép. Kabolás kemence és masina

hosszú ideig továbbra is a szobában maradt, innen történt a fűtése is, de a kabola a füstöt már nem a padlástérbe vezette, hanem a kemence fölött a közfalat áttörve a pitvarbeli szabadkémény alá. A változás következő fázisában - a XIX XX. század fordulójától - a kemence már a pitvarba, a szabadkémény alá kerül. Ez a forma napjainkban is előfordul. A szobában csak a kőből és sárból épített, főzésre és fűtésre használt zárt tűzhely, a masina maradt. A kemencének a konyhába kerülése átrendeződést okozott a lakóház funkciórendszerében is. A szoba megszűnt a házi munkák egyetlen színtere lenni, ezt a funkciót a pitvar szabadkémény alatti része vette át, s a pitvar ekkor válik valóban konyhává. A szabadkémény alatti részt konyhának is nevezik, míg a helyiség első - közlekedésre szolgáló - felét továbbra is pitvarnak hívják. A tüzelőberendezések az utóbbi harminc évben igen jelentős változáson mentek keresztül. Az 1960-as évektől a kemence és a szabadkémény alkalmazása megszűnt, helyét a zárt kémények és a modem, gyárilag előállított tüzelőberendezések foglalták el.

A házakat a XVIII—XIX. századig kizárólag fából építették. A faépítkezés legelterjedtebb technikái a boronafal (kalitkaház) és a talpas-vázas sövényfal (paticsfal) voltak. A kőépítkezés és a vert, illetve vályogfal csak a XX. században terjedt el. A faházak alapját kövekre helyezett nagy méretű, négyszögletesre bárdolt talpgerendák alkotják, melyeket legtöbbször fészekcsapolással rög64