Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Komlóska. Tájház

2. kép. A tájház szalmafedele és kéménye

tott füstelvezető kürtő, kabola (kobelka) borult, amely a kemence, illetve a nyílt tűzhely füstjét, a mennyezetet áttörve, a kémény nélküli padlástérbe vezette. A kemencéket általában kőből rakták, de nem volt ritka a téglából és a favázra tapasztott sárból készült kemence sem. A kemence oldalpadkája, esetleg teteje ülő-, illetve hálóhelyül is szolgált, míg a kemence szája előtti padkán gyakori volt a nyílt tűzön való főzés. A pitvar (preklet) a ház viszonylag szűk, tűzhely nélküli helyisége. Ezen volt a lakóház egyetlen bejárata, s innen lehetett megközeliteni a szobát és a kamrát. A harmadik helyiség, a kamra (komora) elsősorban gabona- és élelmiszer-tárolásra szolgált. Az ólnak (chiv) nevezett istálló a lakóházzal egy fedél alá épült, udvarról nyíló bejárattal.

A belső fűtésű szobai kemencével ellátott lakóház a XIX. század folyamán jelentős átalakuláson ment keresztül. A múlt század elejétől az Alföld felől terjedt el Komlóskán is a pitvarbeli szabadkémény alkalmazása, amely a szobai füst tökéletesebb elvezetését biztosította. A szabadkémény a pitvar hátsó része fölé borul a helyiség teljes szélességében. A kémény faváza a pitvar falaira támaszkodik, elejét a mestergerenda tartja. A favázat vesszővel, husángokkal befonták és kívül-belül betapasztották. A szabadkémény megjelenése együtt járt a kürtös füstelvezetés fokozatos háttérbe szorulásával. A kemence

63