Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)
A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei
A monográfia tükrözi azokat a véleményeket, amelyek a Palócföld kiterjedésére korábban megfogalmazódtak és új teória is született. Eszerint a Palócföld egy centrális tájra és az azt körülvevő kistájakra osztható. A centrum a Balassagyarmat - szlovák határ - Putnok, illetve délen a Mátra gerince - Eger földrajzi pontokkal határolt terület 20 települése. E központi táj népi kultúrája fő vonalaiban egységes, részleteiben azonban több eltérést tartalmaz. Ezek alapján a centrum palócsága 3 zónára, és ezeken belül 13 kistájra oszlik. A kutatás alapján a centrumot körülvevő régióban egy palócosnak nevezhető övezet létezik, amely Magyarországon belül 10, Szlovákián belül pedig 9 kistájat ölel magába. Megállapítható, hogy a palócság külön nyelvjárással rendelkezik, amely megkülönbözteti a vele szomszédos magyarságtól. Ezt korábban is tudtuk, de most mutatható ki, hogy ez a tájnyelv nem egységes: a szlovákiai Szene - Kassa - és az alföldi Cegléd által határolt háromszög alakú területen a kutatók 6 kisebb nyelvjárási zónát különítettek el. A monográfia egyik fontos eredménye tehát a dialektusban és a népi kultúrában megnyilvánuló sokszínűség és tagoltság felismerése és rögzítése. A tanulmánykötet összegzi a mai palóc néprajzi csoport kialakulásának a folyamatát. Ez alapján a honfoglaló magyarok, akiknek egy csoportját egyes kutatók kabarnak tartanak, szláv népességet találtak e tájon. A betelepülők asszimilálták a korábban itt élő néptöredéket, s belőlük alakult ki az egy évezred folyamán a jelenkori lakosság. A monográfia arra is igyekszik választ adni, hogy a felföldi magyarság egy része hogyan kapta a palóc nevet. A tanulmányok kimutatták és megrajzolták a palóc néprajzi csoport szerepét abban is, hogy évszázadokon át demográfiai és kulturális közvetitő volt az alföldi, dunántúli magyarság és a tőle északra élő szlovákság között. A dolgozatok alapján kimutathatók azok a sajátosságok, amelyek a palócok anyagi és szellemi műveltségét, társadalomszerkezetét jellemzik. A monográfia összegző fejezetéből csak néhány jellemző momentumra utalok. A települések formái között sajátos a hegyvidéki szálláskertes típus, amelyben a gazdasági udvarok egy csoportban, a falutól távol fekszenek. Ennek egy változata a csűröskertes települési mód, amikor a csűrök közvetlenül a belterület mellett húzódnak. Néhány kutatóponton (Mátraderecske, Mikófalva, Karancskeszi) a nagyobb nemzetségek határba kihelyezett tanyái középkori településmódot őriznek. Építkezésben palócnak tekinthető az egész Felföldre is jellemző belülfutős, kürtös kemence mellett a háromsejtetű alaprajzi beosztás és benne a hideg női lakókamra. A ház középoszlopa ugyan több helyen használatos a 178
