Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

A palóckutatás célkitűzései, megvalósulása és eredményei

társadalom számos ágazatát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek a palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátosnak, jellemzőnek látszottak. A Felderítő kérdőívet 500 településen gyűjtötték fel, ami alapját képezte a további összehasonlító vizsgálatoknak, de világossá is tette, hogy az ilyen nagy területet képtelen lesz a kutatás kezelni.

Ezért a további figyelmet a Balassagyarmat, Mátra gerince, Eger, Putnok és az országhatár között kiválasztott 20 településre, a „palóc centrum ”-ra összpontosították. A kutatópontok kiválasztásakor arra törekedtek, hogy azok a palóc néprajzi csoport sokszínűségét képviseljék. így vannak közöttük földművelő és bányászfalvak, egykori kisnemesek és jobbágyok, a középkor óta helyben lakók és a török után betelepítettek, katolikusok és reformátusok, továbbá az általános magyar népességűek mellett a szlovák, német telepesek beköltözése révén kevert lakosságúak is. A kutatópontok négy egykori vármegye területén fekszenek.

1973 és 1982 között már a részeredményeket közlő kötetek is megjelentek. „Tematikus és lokális monográfiák” címmel sorozat indult, amely öt művet foglal magában. Falumonográfia a Jászdózsa és a palócság valamint a Csépa címmel megjelent munka. Tanulmánykötet a Visonta és a Mátrade- recske, tematikus tájmonográfia a Heves megyei palócok etnikai-embertani vizsgálata című kötet. Forrásfeltárás eredménye Reguly Antal 1857-es naplójának a kiadása, de a palóckutatás ösztönzőleg hatott olyan vizsgálatokra, amelyek eredménye többek között a Börzsöny kötet és Paládi-Kovács Attila Barkóság és népe című kismonográfiája.

A helyszíni gyűjtések legnagyobb része 1980-ra befejeződött, és ekkorra alakult ki a tervezett monográfia vázlata. A végleges tematikát nagyban meghatározta a szerzők személye, akik közül ekkorra többen elhunytak, mások visszaléptek a feldolgozástól. így maradtak ki olyan témák, amelyek miatt nem nevezhető a Palócok teljes néprajzi monográfiának.

A kötet kéziratai többségükben 1980 és 1985 között készültek el. A négy kötet 172 ív terjedelmű és a 37 dolgozatot 33 szerző írta. A publikált tanulmányok mellett a palóckutatás fontos hozadéka a Dobó István vármúzeum Palóc Adattára, melyben a 700 kitöltött kérdőív mellett 700 kézirat található 60000 lap terjedelemben. A kéziratok mellett az itt archivált fotók és rajzok a további kutatás számára jelentenek bázist.

A kutatás szervezője és a kötetek szerkesztője Bakó Ferenc az 1993-ban Párádon „Palócok régen és ma” címmel megrendezett konferencián foglalta össze a IV. kötetben is közreadott legfontosabb tudományos eredményeket.

177