Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
BEVEZETÉS
igen milyen mértékben más társadalmi rétegek bútorait a parasztság - persze elsősorban a tehetősebb parasztság - körében. Az árszabásokban ugyanis - néhány különleges bútordarabot kivéve - nem mutatkozott jelentős különbség ugyanazon funkcióban használt bútordarabok piaci, vásári árai között. A népi lakáskultúrát, a bútorzat rendjét a parasztságnál hagyományok, szokások határozták meg, ezért magán hordozta az adott etnikai vagy táji csoport kulturális vonásait. A lakáskultúra egésze így nagyon fontos kulturális jegye egy adott néprajzi csoportnak. A XVIII. századból a levéltári, múzeumi adattári források, kiadványok mellett - különösen a század végétől - már egyre több tárgy is megmaradt a területről. A XIX-XX. századi vizsgálatok már széles körben a viszonylag nagy számban fennmaradt bútorokra koncentrálhattak. A dolgozat megírásához a tárgyi anyag szolgáltatta a legbőségesebb alapot. 2002-2005 között a Nemzeti Kutatás Fejlesztési Program részeként folyt a Dobó István Vármúzeumban a „Tradíció és Továbbélés” kutatás, melynek egyik alprogramja volt egy digitális, számítógépes adatbázis létrehozása, s ennek felépítését én irányíthattam. Az adatbázishoz kollégáimmal összegyűjtöttük a Heves megyében használt vagy készített néprajzi tárgyak adatait, fotóit. A kutatás kiterjedt valamennyi Heves megyében lévő közgyűjtemény - három múzeum, 19 tájház, illetve önkormányzati gyűjtemény -, négy szövetkezeti és két nagyobb magángyűjtemény tárgyi anyagára. Ezen kívül a környező megyék múzeumaira: Herman Ottó Múzeum - Miskolc, Déri Múzeum - Debrecen, Palóc Múzeum - Balassagyarmat, Damjanich János Múzeum - Szolnok, valamint az országos gyűjtőkörű múzeumok közül a Néprajzi Múzeum, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeum tárgyi és adattári anyagaira. A létrejött Heves Megyei Népművészeti Adatbázis összesen több mint 25 000 tételt foglal magába, ebben közel kétezer darab a népi bútor, melyek vizsgálatát ekkor kezdtem meg. A tanulmányozott bútorok többsége a XIX-XX. században készült, s csak néhány darab származik a XVIII. századból. Az említett kutatással ugyan Heves megyére koncentráltunk, de mivel a készítés és a használat helyét egyaránt figyelembe vettük, a közel kétezer tárgy adataiból kirajzolódott az a terület, ahonnan ezek a bútorok a megyébe érkeztek, és ahová a megyéből kerültek használatra. Ennek a területnek a határa pedig csak a tárgyak kisebb részénél lépett túl a címben is megjelölt Eszakkelet-Magyarország területén. Eszakkelet-Magyarország, mint földrajzi név ma - a régiók formálódásának idején - a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyéket magában 8
