Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

BEVEZETÉS

foglaló területet jelenti. Nagyon nehéz azonban a több évszázados történetiségében vizsgált kutatást egy mai földrajzi terület határain belül végezni. Ennek egyik oka, hogy a három megye kitérjedése is jelentősen változott az elmúlt kétszáz évben. Heves megye esetén a vizsgált korszakban a legnagyobb változást az 1876-os közigazgatási átszervezés hozta, ekkor bomlott fel az 1569- ben létrehozott Heves és Külső Szolnok vármegye.12 A megalakult Heves vármegye az egykori kettős vármegyének valamivel több, mint felét jelentette, kiterjedése 1876-ban 3801,52 km2 volt. Az országhatár mentén fekvő két megye területében pedig a trianoni békeszerződés jelentett döntő változást. Borsod vármegye teljes és a szomszédos három vármegye - Abaúj-Toma, Gömör, Zemplén - Magyarországnál maradt részeivel közös közigazgatási egységgé szervezték Borsod-Abaúj-Zemplén megye néven. Nógrád vármegyének is alig több mint a fele - 2381 km2 - maradt Magyarországnál a békeszerződés következtében. A megye megmaradt részét Hont vármegye megmaradt részével 1923-ban egyesítették Nógrád és Hont vármegye néven.13

A kialakult megyék határain ezt követően még többször hajtottak végre kiigazításokat a közigazgatás hatékonyabb működése érdekében. Az utolsó - több tucat községet érintő - átszervezésre 1950-ben került sor a szomszédos megyék között.

A kulturális jelenségek elterjedése azonban nem igazodik a közigazgatási határokhoz. A palóc néprajzi csoport például mindhárom megyében megtalálható és nem jelent választóvonalat a trianoni országhatár sem. Eszakkelet- Magyarország területe a népi bútorzat kutatása szempontjából egy jól elválasztható földrajzi egység. A parasztság körében felhasznált bútorok ugyanis a területen készültek, s csak kisebb arányban került be a területen kívülről bútor a paraszti háztarásokba. Az Északi-középhegységben, a Gömör-Szepesi Érchegységben14, és ezek előterében létrejött bútorkészítő központok éppen az alapanyag - a fában gazdag vidékek — közelsége miatt alakultak ki. Különösen vonzották az asztalosokat az erdőségekhez legközelebb fekvő népesebb települések, melyek egyúttal az adott térség kereskedelmi központjai, piachelyei voltak. A bútorkészítő központok elsősorban Északkelet-Magyaror- szágot látták el, de néhány bútortípus a távolabbi régiókban is keresett darab volt, így a gömöri ácsolt láda az Alföld több térségében.

12 PETERCSÁK Tivadar 2005. 5.

13 ZÓLYOMI József 2000. 15.

14 Ma: Szlovák-Erchegység.

9