Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
BEVEZETÉS
nyelven fennmaradt iratok többsége XVIII. századi jó néhányat a XVII. századból is találtam a kutatás során, így például Gömörböl a rimaszombati és a jolsvai lakatoscéhek iratait 1631-ból illetve 1668-ból. A párhuzamok miatt a vizsgálatba a terület északi határán túlról - a Szepességből - is bevontam XVII. századi privilégiumokat, így a lőcsei és a késmárki asztalosok 1600-ból, illetve 1606-ból származó artikulusait. A kutatás során több száz hagyatéki iratot is átvizsgáltam. Ezek a haláleseti jegyzőkönyvek a XIX. század közepétől találhatók nagyobb számban a levéltárakban, a járási szolgabíróságok iratanyagában. Forrásértéke azért is különösen nagy, mert a jegyzőkönyvek felvételekor rögzítették az elhalálozott személy adatait (életkor, vallás, foglalkozás, stb.). A foglalkozás megjelölése már a jogi státuszra is utalt: házas zsellér, 2/4 telkes gazda, föld- míves,™ földbirtokos stb. A haláleset körülményeit és az örökösödést megállapító iratok mellett vagyonleltárt is tartalmaznak, melyekben a bútorfélék árral együtt szerepelnek. Az 1700-as évek elejétől hatalmasra duzzadt a testamentumok száma, melyek jórész meg is maradtak a levéltári fondokban. Csak a Heves Megyei Levéltárban több száz végrendeletet, hagyatéki leltárt, vagyonleltárt sikerült kigyűjtenem10 11, melyek elemzése jóval túl fog mutatni jelen dolgozat keretein. Már csak azért is, mert a paraszti végrendelkezés viszonylag ritkának számított ebben a században és a hagyatéki leltárak zömmel a polgársághoz és a nemességhez köthetők. Érdekes vizsgálati szempontot jelent a bútorzat társadalmi rétegek szerinti csoportosítása. Az asztalosok limitációiban ugyanis egymás mellett szerepelnek a paraszti - polgári - nemesi bútorok. Ismerve mindhárom réteg vagyoni differenciáltságát, joggal vetődött fel a kérdés, hogy használták-e és ha 1887-ben érkeztek vissza Magyarországra, ekkor kerül kisebb részük a Tudományegyetem könyvtárába, nagyobb részük a Magyar Nemzeti Múzeumba. A múzeum 1934-ig őrizte az iratokat, melyek ezután az Országos Levéltárba kerültek. Itt az anyag a II. világháború utolsó évében elégett. (SZULOVSZKY János. 2005. 32.) így ezt az anyagot csak hivatkozásokból ismerjük, míg az egyetemhez került példányok sértetlenül fennmaradtak. 10 A Nógrád Megyei Levéltárban különösen sok paraszti hagyatéki iratot találtam a szolgabírósági iratok között. NML IV. 188. - A Füleki járás szolgabírájának iratai, NML IV. 15. - A Kékkői járás szolgabírájának iratai, NML IV. 16. - A Losonci járás szolgabírájának iratai, NML IV. 17. - A Szécsényi járás szolgabírájának iratai. 11 Az anyagok kigyűjtésében Nemes Lajos levéltárigazgató nyújtott hathatós segítséget, melyet ezúttal is köszönök. 7
