Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK KÉSZÍTŐI - Kézműves-iparosok a népi bútorkészítésben
Lőcse illetve Késmárk168 városi tanácsa bocsátotta ki a város asztalosai számára. A iratok bevezető részében név szerint is megemlítik a testületek tagjait: első helyen a bíró, majd a városi esküdtek felsorolása következik. Mindkét városban működtek már asztalosok a szabályzatok kibocsátását megelőzően is. A Lőcsei asztalos céh tagjait 1605-ben városuk védelmében - Bocskai hajdúinak támadásától tartva - Taubrich Bemát kapitány vezénylete alatt a városkapuk védelmére osztották, emellett a kádárokkal közösen a Putschen-bástya védelme volt a feladatuk.169 Ez a forrás is azt bizonyítja, hogy néhány évvel a céhalapítást követően erős szervezettel rendelkeztek. Mivel a tagok 1600 előtt is Lőcsén éltek, a privilégium csak szervezetükben erősítette meg őket. így a jóval régebbre nyúló asztalosipar keletkezésével kapcsolatban nem adhat egyértelmű támpontot. Lőcse nemcsak céheinek adományozhatott privilégiumot, gazdasági szerepe miatt a városi elöljáróság szava a vármegyében is nagy súllyal esett latba. 1610-ben például a limitációkkal kapcsolatban a következőt jegyezte fel a krónikaíró: „Ebben az évben Lőcse engedélyével a nemesi vármegye hivatalosan is megállapította az iparcikkek és termények piaci árát,... Lőcse betartotta, de a nemesek és a 13 város, bár megszavazta, csupán néhány hétig tartotta be, mert nem vált hasznára. ” A lőcsei asztalosok - az egyházi megrendelésék mellett - elsősorban a polgárok és a nemesség részére készítettek bútorokat. Munkájuk minőségét és elismertségét jelzi, hogy 1622. január 26-án a városban járt Bethlen Gábor feleségének Károlyi Zsuzsannának egy pohárszéket adományoztak.170 A tehetősebbek bútorigényének kielégítésére a szepességi városokból és Kassáról nemcsak Északkelet-Magyarországra, hanem ettől nagyobb területre is szállítottak. Ez különösen igaz volt a XVI-XVII. századig, hiszen az Északi-középhegység térségében - az ettől délebbre fekvő területekről nem is beszélve - alig találkozunk működő asztalosmesterek említésével. Várak, kasté168 ELTE K kézirattár. Privilégia et articuli ceharum IV/2. „Wir Barthel Guttsmittel Richter is Kaysmarck und Rathsgeschwome Paul Altmann, Balthasar Wisner, Hans Erasmi, Stephan Feüchter...im Jahr 1606”. 169 HAIN Gáspár 1988. 133. A krónika szerzője, összeállítója 1632-1687 között élt. 1684-ig követte Lőcse történetét. A krónika azonban döntően a német ajkú polgárság története, hiszen városi polgár is csak német lehetett ebben az időszakban Lőcsén. Nem véletlen tehát, hogy a asztalosok között is német nevűeket találhattunk. 170 HAIN Gáspár 1988. 144, 155. 77
