Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Asztalok

kaptak. A fiók előlapján rozetta, cserépben álló virág és lovas motívum ismerhető fel a hullámok, ívek, ágak között. Lábai csipkézett felső tábláján is rozettát láthatunk.141

48. kép. Asztal. Bélapátfalva. DIV N. 55. 73. 37. 1. 1-3. (Fotó: Lónyai Györgyné)

A terpeszlábú asztalok robosztusabb, vastagabb lábakkal, mélyebb fiókkal, szélesebb keresztdeszkákkal készült darabjaitól az egészen karcsú, vékony keresztléccel kötött változatáig többfélét használtak Északkelet-Magyarországon.

A XIX. század közepétől terjedt el a paraszti lakosság szélesebb köreiben a korai klasszicista stílusú, kávaerősítéses, lefelé keskenyedő lábú asztal. A drágább darabok fiókot és díszítést kaptak. A rendszerint fenyőfából, hivatásos asztalosok által készített darabokon megjelent a festés is, így Eger és Mezőkövesd környékén kedvelt alapszín: a vörös, fekete csíkozással, mely az asztal minden látható részére kiterjedt. Virágozással azonban többnyire csak az asztallapot díszítették, de a matyóknál az asztallábakat is.142 Ez utóbbi da141 DIV N. 73. 37. 1. 1-3.

142 HÓM N. 53. 606. 1.

67