Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
ÖSSZEGZÉS
Több olyan stílus és hozzá köthető készítő központ is kialakult a vizsgált időszakban, melynek Eszakkelet-Magyarország jelentős részén hatása volt. A történelmi Gömör-Kishont vármegyében több ilyen készítőhelyet is találhattunk. A legrégebbi hatás az ácsolt bútor készítésében mutatható ki. A fában gazdag gömöri tájról, a hegyvidék és az Alföld hagyományos árucseréjének részeként, szekérszámra érkeztek szétszedett állapotban az ácsolt szekrények és szuszékok a két földrajzi tájegység peremén elhelyezkedő városok - Miskolc, Eger, Gyöngyös - piacaira, melyet levéltári források is alátámasztanak. A gömöri ácsolt láda a terület minden tájegységének lakáskultúrájában jelen volt, különbözőséget inkább a visszaszorulás ütemében lehetett feltárni. Az ácsolt láda hatalmas piacát látva a XIX. század elejétől az Északi-középhegység több településén kezdtek el specialisták bútorkészítéssel foglalkozni. Az itt készült darabok - bár a gömöri hatás nem tagadható - jól felismerhetőek helyi sajátosságaik alapján. A Bükk északi lábánál Bélapátfalva, Mikófalva, míg a Mátrában Szuha- huta község emelhető ki. Az utóbbi település esetén az üveghuta megszűnése után munka nélkül maradt szlovák származású lakosság tért át a faszerszámok és a bútorok készítésére. A dolgozatban több ponton került megvizsgálásra a bútorkészítés nemzetiségekkel való kapcsolata. Az ácsolt bútorokat például Gömörben magyarok és szlovákok egyaránt készítették. A két legnagyobb készítőközpontként számon tartott Kiétét és Babarétet a XVIII. század második felében szlovák faluként említik a források. A más-más népcsoporthoz való tartozásnak ebben az esetben különösebb szerepe nem volt, hiszen az ácsolt láda például mind a szlovák, mind pedig a magyar lakáskultúrában jelen volt a korszakban. A szuhahutai fafaragók pedig, saját elmondásuk szerint, a faszerszám készítést a gyöngyössolymosiaktól, a karszékek készítését pedig a helyi magyar származású molnároktól tanulták. A festett bútor elterjedésével azonban a készítőknek már jobban kellett arra is figyelni, hogy milyen piacon kívánják árujukat, bútoraikat értékesíteni. A gömöri készítők asztalosbútort is szállítottak a vármegyén kívüli piacokra és megrendelőknek. A XVIII. században a gömöri és a miskolci festőasztalosok stílusa sok szállal kapcsolódott egymáshoz. A XVIII. század derekáig a gömöri festőasztőasztalosok munkáival találkozhattunk a templomokban és a templomi bútorzatokon Észak-Magyarország szerte. A század közepétől egyre nagyobb tért hódítottak a miskolci asztalosok, akik kezdetben a kassai céh landmajsztereiként, illetve kontárként dolgoztak, de a század 158
