Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Kisebb központok

szítették. Hevesen a századfordulón - a Mezei család mellett — Stankovics Sándor, Nyitrai József és Mahuska István voltak asztalosok. Mivel a környező településeken iparos nem volt, ezért Heves mellett Átány, Tamaszentmiklós, Pély, Boconád, Tamaméra, Tamazsadány községekben is ők dolgoztak.349

Stankovics Sándor édesapja, Stankovics Mihály 1843-46 között Tiszafüreden Gitter Ferencnél tanult.350 A két település asztalosai azonban teljesen más stílusban díszítették bútoraikat. Bár a tiszafüredi ládáknál is elterjed a XIX. század utolsó harmadában a feketével márványozott vörös alap, a virágozás díszítményei alapvető eltéréseket mutatnak az északabbra lévő központokétól. A bútorok virágozását a körmezős gránátalma, szegfű vagy tulipán motívumok jellemzik a régebbi 1830-as évek végétől jellemző alapszín a fekete, lócáknál a sötétbarna volt.

A kutatások már az 1950-es években megállapították, hogy egy újabb stílusról van szó.351 Tiszafüred környékén és a Nagykunságban református templomok díszítésének kedvelt motívuma a körmezőbe foglalt „Kálvinró- zsa” melynek párhuzamai a bútorfestésben találhatók meg. Ellentétben azonban a tiszafüredi kerámiával - mely a palócság körében is igen kedvelt volt - a tiszafüredi festett bútor nem terjedt el Eszakkelet-Magyarországon. Emlékanyagában Poroszló kivételével soha nem lépte át a Tisza vonalát, s ide is feltehetően házassági kapcsolat révén került. Bár a tiszafüredi bútor nagy számban található a múzeumi gyűjteményekben, elterjedése készítőhelyétől déldélnyugati irányban, a Nagykunságban volt jellemző, mely a református val- lásúak körében kedvelt díszítőmotívummal magyarázható.352

349 ENA 30-67.

350 FÜVESSY Anikó 2006. 233.

351 K CSILLÉRY Klára 1952. 88.

352 FÜVESSY Anikó 2006. 236.

142