Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK ÁRAI, KERESKEDELME
A BÚTOROK ÁRAI, KERESKEDELME A XIX. században és elsősorban annak második felében erősödik meg a magyar parasztság - a gabonakonjuktúra hatásaként - anyagilag. A népművészetben általában, így a bútorokat tekintve is az utolsó nagy virágzás a kiegyezést követő időszak. A mívesebb, gyakran mesteremberek által készített darabok a parasztság szélesebb rétegeihez jutottak el. Korábban, a XVII-XVIII. században is megfigyelhető volt a parasztság vagyoni rétegzettsége, mely jól tükröződött a jobbágytelkek nagyságában. Különösen a Mária Terézia-féle úrbérrendezést követően a XVIII. század végen nyílott lehetőség a parasztság egy viszonylag szűk rétege számára a távolabbi piacok árutermeléshez való kapcsolódására. Ettől az időszaktól lépett be a paraszti föld is a nagybirtok és a középbirtok a nemesi allódium után a kereskedelem áruigényét kielégítő tényezők sorába.353 Ennek megfelelően történelmi koronként változó azon paraszti réteg számaránya, akik több más mellett bútorzatból is meg tudták vásárolni a mesteremberek által készített darabokat. A szegényebbek lakóházát viszonylag kevés - általában saját maguk vagy háziiparosok által elkészített - bútorzat jellemezte. A XIX. századtól azonban ezek egy részét specialisták vagy mesteremberek készítették annak ellenére, hogy különösen a fában gazdagabb területeken minden férfi értett a fa megmunkálásához. Ettől a korszaktól válik tehát általánossá az asztalosbútor, de korábban is használatban volt a parasztság körében.354 A múzeumokban őrzött tárgyi anyag áttekintését követően355 a bútorok kereskedelmét szabályozó megyei limitációkat, árszabásokat vizsgáltam meg. Az árszabásokkal a vármegye igyekezett a céhek által előállított termékek árát szabályozni. A limitációt rendszerint egy-egy vármegye területére kiteijedően adták ki, de általános gyakorlat volt, hogy a megyék - különösen a szomszédos megyék - megküldték egymásnak az iratokat. Északkelet-Magyarországon a hódoltsági területen kívül jöttek létre az első önálló asztaloscéhek. Legkorábban Lőcsén 1600-ban, Rozsnyón 1630-ban. 353 VÖRÖS Károly 1983. 511. 354 SZABADFALVI József 1997. 227. A XVIII. század végéről a Néprajzi Múzeum is őriz több asztalosbútort Észak-Magyarország területéről. Az idézett tanulmány 237. oldalán is láthatjuk egy 1774-ben, Sajómercsén készült darab illusztrációját. 355 VERES Gábor 2005. 125-173. 143
