Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Eger, Gyöngyös

A két központ korai időszakának stílusáról keveset tudunk. Ennek egyik oka lehet a vásári értékesítés és ezzel együtt, a paraszti igények kiszolgálásának kisebb súlya. A XVIII. század második feléből azonban már több utalás van az asztalosok vásárokon való megjelenésére, de nem sikerült ebből a korszakból olyan bútort találni, amely egri vagy gyöngyösi készítőhöz köthető. A legtöbb bútordarab ugyanis abból a korszakból maradt fenn, amikor már a két hevesi mezővárosban átvették az asztalosok a mezőkövesdi stílust. így nevezték ugyanis a Miskolcról kiindult - fent említett — új díszítésmódot, mely a matyó főváros felől terjedt el Heves megyében.

69. kép. Festett láda. Eger, 1860. DIV N. 72. 10. 1. (Fotó: Lónyai Györgyné)

Az Egerhez köthető, vörös, fekete tussolással alapozott virágos ládák közül a legkorábbi datált példányt 1860-ból ismerjük,312 de 10 évvel ezelőtt is készülhettek már a városban hasonló darabok. Bár az elnevezés a matyó bútorral való szoros kapcsolatra utal, Eger stílusának vizsgálatánál többrétegű hatást tapasztalhattunk. Természetesen itt is felmerült a kérdés, mennyiben tekinthető a fentiek ismeretében önállónak és mennyiben egy uralkodó stílus egyik változatának az egri készítők bútora.

312 DIV. N. 72. 10. 1.

130