Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

Hogy a két nő története hogyan és miért került a Centorio-féle ostromleírásba, nem tudjuk biztosan. Véleményem szerint két lehetőség adódik. Mint fent említettem, hiteles dokumentumok két nő részvételét említik. Mindkettő esetében párhuzamot lehet vonni Centorio két amazonjának történetével (az egyiket férjével említik, hogy ti. puskalövéstől és kőtől sebesültek meg, a másik nőt kő temette maga alá. Ez utóbbinak a menye fordult később segély ügyében a királyhoz. Nyilvánvalóan tehát a meny is ott lehetett a várban30). Azt nem tartom valószínűnek, hogy Centorio hozzáfért e dokumentumokhoz (bár elméletileg ez sem kizárható), vélhetően inkább szóbeli közlés, elbeszélés lehetett a forrása, ami a 'commentarii' műfajnál elterjedt volt. Ugyanakkor nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy a két nő történetét Centorio (esetleg némileg módosítva) más szerző(k)től vette át, vagy más szerzők inspirálhatták (például Vergilius amazonjai). Itáliában a neves historiográfusok mellett számos kevésbé jelentős történetíró is működött (például Centorio), akiknek művei többnyire kompilációk, amelyeknek fontos feladata volt a szórakoztatás is, ezért sokszor érdekes anekdotákkal, történetekkel fűszerezték elbeszélésüket.31 Ez utóbbi hipotézist támaszthatja alá leírásának egy másik motívuma: a megadási felszólításra a két lándzsa közé a várfalra tett koporsó (egyes szerzőknél hordágy). Ez a koporsóepizód vélhetően nem valós eseményen alapul, hiszen amint Sugár István rámutatott, aligha hihető, hogy ezt a jelenetet Tinódinak ne mesélték volna el egri útja során a védők, jóllehet „sokkal lényegtelenebb eseményekről szinte kínos részletességgel és tiszteletre méltó igazmondással adtak számot. Kétségtelen, hogy Tinódi sem mellőzte volna énekéből ezt a rendkívül hatásos históriát, ha arról értesült volna.”32 De nem említi a várfalra helyezett koporsót Csabai Mátyás sem. A két lándzsa közé helyezett fekete lepellel letakart koporsó nem ismeretes a magyar néprajzban sem. Minden bizonnyal itt valamely korábbi írott forrásból merített az itáliai szerző. Inspirálhatta például Hérodotosz, aki A görög-perzsa háború című művében a szkíták kapcsán, akiket a közép- és kora újkorban a hunok és így a magyarok őseinek tartottak, azt írja, hogy a király holttestét „a sírban lombokból rakott ágyra fektetik, kétoldalt lándzsákat szúrnak mellé a földbe, azokra ágakat raknak keresztbe,

30 Csiffáry Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”. In: Agria. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 39 (2003) 343.

31 Szekfű Gyula: Két historiographus Castaldo erdélyi seregében. In: Századok 48 (1914) 31-32.

32 Sugár, 1974. 210-211.

53