Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

8. kép. Szűz Mária Szent Lőrinccel és Szent Sixtusszal (Varazdin, Stari Grad) 1617.

9. kép. A Mária-oltár részlete

nájába. Meglehetősen archaikus kompozíciójú középképén angyalokkal körülvett, baldachinos trónuson ülő Mária látható ölében a Kis Jézussal, feje felett a Szentlélek galambjával. Két oldalt két vértanúszent, Szent Lőrinc és II. (Szent) Sixtus pápa áll a trónus lépcsőjén, kezükben jellegzetes attribútumaikat: Szent Lőrinc a vasrácsot, Sixtus könyvet és főpapi pásztorbotot tartják. A kép felső részén a „ Vita et Lux Hominu” felirat látható, felette, az oltárépítmény legfelső részébe a hat kerubfejjel körülvett Atyaisten ábrázolása került. Noha az oltárkép alapvetően nem tere a vitézi propaganda megjelenítésének, az oltárarchitektúrán Erdődy mégis személyes „védjegyeit” helyezte el. Először is családi címerét, illetve már ismert „In Deo Vici” jelmondatát, melyeket az oszlopos oltárépítmény jobb alsó részén láthatunk. Az alsó rész középrészére Kálvária-képet, a bal oldalra Veronika kendőjét festette, az architektúra jelzése szerint 1617-ben. Ezzel a gesztusával egyházi megrendelését is bevonta hősi reprezentációjának körébe. Ez volt egyébként az első fennmaradt műalkotás, ahol a horvát bán jelmondata megjelent

276