Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

Erdődy Tamás gróf, immáron a Megváltó Lovagrend tagja, pályája és sikerei csúcsára ért, amikor a zágrábi székesegyházból távozva fogadta az öt ünneplő tömeg jókívánságait. Minden bizonnyal büszkén nézett vissza pályafutására: Fiatalon, mindössze 25 évesen választották horvát bánná, s élete során kétszer is (1583-1595 és 1608-1615) betöltötte ezt a tisztet.7 Kinevezése nem volt zökkenőmentes, fiatal korára és tapasztalatlanságára hivatkozva többen is ellenezték, hogy elnyerje e méltóságot. Végül Radéczy püspök levele győzte meg az uralkodót,8 és Erdődy Tamás hamar igazolta a személyének szóló bizalmat. Már báni kinevezésének első évében diadalt aratott a török felett, s a rákövetkező években is többször sikerült győzelemre vezetnie seregeit.9 Legemlékezetesebb diadalának ő is, és az utókor is 1593-as sziszeki

7 Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Budapest, 2002. 88.

8 „Miután nagyságos Ungnád Kristóf uram a bánságról lemondott a pozsonyi magyar országgyűlés előtt már sokat tárgyaltatott az ő utódlásának ügye. De eddig senki alkalmasabbat nem találtak, aki úgy származásánál, mint tetteinek kiválóságával, vagy harci erényeinél fogva erre méltóbb lenne, mint a nagyságos Erdődy Tamás úr. Ami ifjú korát illeti, nem any- nyira tapasztalatlan és gyakorlatlan, hogy ne tudná ezen tisztséget a legjobban ellátni. Huszonkettedik életévét már betöltötte és atyjának régi katonai erényei jó követőre találtak benne. Ezen felül a Szlavón Királyság nagyobb és értékesebb része az ő uradalmához tartozik, amely földeken és a Száva folyón annyi kitűnően kiképzett katonát tarthat, számolva a hirtelen betörésekkel, mint senki más, még a többi szlavónországi birtokosok sem. Vitézségének és ügybuzgóságának bizonyítékai eddig sem hiányoznak, mert a török bégeket időközönkint megfutamította és jónéhány katonai jelvényüket zsákmányolva, Fölséged udvarába küldte. Végezetül összes erényei között a legkiválóbb az, hogy jámbor jó katholikus (...) Ami, ha személyére nézve nem lenne elég ajánlás, úgy édesapja erényeiből valamit is tekintetbe kellene venni. Az sok éven át hősiességgel és dicsérettel töltötte be a báni tisztséget, a szászországi háborútól [schmalkaldeni háború] kezdve haláláig Fölséged ősei és elődei szolgálatában állott, olyan hűséggel és kitartással, amely párját ritkíthatja és nem igen találni hozzá hasonlót a katonai szolgálat terén. (...) Ennélfogva tehát nem látok semmi kizáró okot és neki a báni méltóságot, saját érdemei miatt megadni ajánlanám. Azt pedig alig tartom ildomos megoldásnak az ő számára, hogy a hivatalt valakivel meg kellene osztani. Valóban a tanácsban erről folyt a tanácskozás. (...)” Radéczy István egri püspök ajánlólevele II. Rudolf királyhoz, Erdődy Tamás horvát bánná való kinevezése érdekében. Kelt: Pozsony, 1583. 06. 03. Erdődy Ferenc fordítása, ld. Erdődy, kézirat, XIX. 14. Forrásként hivatkozza: Ferdo Sisic: Monumenta spectantia Históriám Slavorum Meridionalium. Acta comitialia regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae (=Hrvatski Saborski Spisi) Vol. IV. 97.

9 1581-ben Csemiknél, 1584-ben Szluinnál győzelmeskedett, 1585-ben elfoglalta és felgyújtotta Kosztanica várát. 1586-ban Ivanecnél megverte Ali bég 8000 fős seregét, 1587-ben visszafoglalta Kopana várát. 1592-ben Bresztnél vereséget szenvedett Hasszán boszniai

265