Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

győzelmét tartotta, ahol a császári csapatokkal egyesülve sikeresen szállt szembe a törökökkel. A csatában elesett az ellenséges hadak fővezére, Hasz- szán pasa is, s ezzel nemcsak képesek voltak megállítani a Zágráb ellen vonuló oszmán haderőt, hanem sikerült támadó helyzetbe hozniuk a hosszú ideje mindig védekezésre szorított keresztény sereget. Hősiességéért kapta 1607- ben a varasdi örökös főispáni címet uralkodójától, melyet ekkortól a 19. század 2. feléig leszármazottai viseltek. Bár élete során érték jelentős vereségek is, katonai pályafutása összességében sikeresnek volt mondható.

Erdődy Tamást két ízben is (1607 és 1611) jelölték az ország nádorának, melyet azonban a protestáns rendek ellenállása mindannyiszor meghiúsított. Kíméletlen és radikális katolicizmusáról volt ismert, erélyesen és sikerrel lépett fel a reformáció horvátországi terjeszkedésével szemben. 1609-ben, mikor felmerült, hogy a protestánsoknak szabad letelepedést engednek Horvátországban, Erdődy állítólag ezzel a mondattal rántott kardot a pozsonyi országgyűlésen: „ Ha máskép nem, tehát vassal fogjuk tőlünk e ragadós nyavalyát eltávolítani; van három folyónk: Száva, Dráva, Kulpa, ezeknek egyikét ki kell majd az uj vendégeknek inniok. ”10 11 A nádori méltóság helyett végül mindkétszer a támokmesteri tisztet nyerte el.11

Politikai karrierje mellett nagy hangsúlyt fektetett birtokainak egységesítésére és a családi birtokok növelésére, karbantartására is. 1603-ban a klanyeci Újkastély (Klanjec, Növi dvori) építésének kezdett neki, felújíttatta a varasdi várat (Varazdin, Stari Grad), építkezett Szomolányban (Smolenice), Jászkán (Jastrebarsko) és szamobori (Samobor) birtokán.12 Ma már, sajnálatos módon, csak a varasdi vár áll eredeti állapotában, a többi romos, vagy teljesen elbontották.

Szerencsés módon mégis fennmaradt néhány műalkotás, melyek az ő megrendelésére készültek. Ismerjük szomolányi és varasdi várkápolnájának oltárképeit, zágrábi síremlékét, és fennmaradt egy nagyméretű fogadalmi kébasától, akit azonban egy évvel később - egyesülve Ruprrecht Eggenberg és Andreas Auersperg seregével - sikerült legyőznie. 1595-ben Zrínyi György csapataival együtt elfoglalta és lerombolta Petrinja várát. Még ugyanebben az évben lemondott báni tisztségéről.

10 Idézi Jedticska Pál: Kiskárpáti emlékek I—II., Eger, 1883-1891. I. (Vöröskőtől Szomolányig) 193.

11 Tárnokmester volt: 1603-1603 és 1615-1624 közt. 1598-1603 között az étekfogómester tisztét viselte. Faltenbüchl, 2002. 88.

12 Duro Szabo: Sredovjeéni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, Zagreb, 1920; Mladen Obad Sci- taroci: Dvorci i perivoji Hrvatskoga Zagorja, Zagreb, 1993.

266