Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
tudományos műhely keretei között láthatta értelmesnek, eredményekre esélyesnek biztatónak, de a műhelymunkára elég hideg idők jártak. Méltatlan gyanakvások vették körül. A koraújkori vártörténet szélesebb körű felfogásának kialakulását több tényező is segítette. Élhettünk az irodalomtörténeti keretek között működő reneszánsz kutatócsoport tapasztalataival. Az 1960-as évek közepétől erőteljesen érvényesült az Annales - kör hatása. Erősen élt reális, új forrásokkal dolgozó történetírás igénye, már megtörtént a 19. század második felét átható romantikus irányzat kritikája és ezzel szemben a régi magyar történetírás és társadalomtudományok elfelejtett, vagy eltagadott vonulatának feltárása. Nem utolsósorban pedig annak köszönhette a műhely negyedszázadon át folyamatos működését, hogy az egri Dobó István Múzeum igazgatói, Bodó Sándor, majd Petercsák Tivadar, s most Veress Gábor és munkatársai megteremtették a konferenciák nyitott szellemi és anyagi működésének feltételeit. Akkoriban már minden tudományára valamit is adó kutató tudta, hogy a végvárak története minden nehézség ellenére csakis mélyreható komplex kutatásokkal közelíthető meg. Valósághű történetismerethez a jelenségek összetett okainak, összefüggéseinek a lehetőségek szerint teljes feltárása és az egész korabeli, háborúkban égő Európára jellemző analógiák feltárása vezethet. Tudomásul kellett venni, hogy a tények nem mosolyognak ránk olyan jóindulatúan, mint a 19. századi történészekre, összefüggéseikből kiragadva elvesztik hitelességüket. Monumentális tévedések áldozatai lehetünk, ha nem élünk a modem szövegkritikai módszerekkel. Mi volt a többlet, amit a vártörténeti műhely nyújtott? Központi témák kerültek kijelölésre Kialakult a folyamatosságot biztosító, az azonos kérdésekre összpontosító rendszer. A konferenciák záró vitája mindig arról szólt, mi legyen a következő vitaülés témája. így jutott idő, két év az elmélyültebb kutatásra, és amikor újra összejöttek a kutatók, az asztalon ott volt mindig az előző konferencia kötetbe rendezett anyaga. Ennek horderejét talán csak ma tudjuk igazán méltányolni. A konferenciák központi témái a végvártörténet és az országos, sőt egyetemes történet közös súlyponti kérdéseit célozták meg. A kialakuló szellemi műhely nyitott a különböző szakágazatok és társ- tudományok irányába. Ma már nyilvánvaló, hogy a vártörténet komplex diszciplína, egyszerre gazdaság-, társadalom-, irodalom- és hadtörténet, egyaránt nem nélkülözheti a fegyverek, az eszmék, a vallások, a seregszékek, vagy a kémek és a kenyérsütő asszonyok történetét. Az irodalomtörténet, művészettörténet, régészet, építészet történet eredményei természetszerűen 25
