Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

épültek be a munkába, s vannak témák, ahol a térképészettörténet nélkül nem boldogulhat a kutató. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy a várakban szolgáló más nemzetek kötődéseit, eszmevilágát is beilleszthessük a magyar végvárakról kialakult képbe. Korán bevontuk a vizsgálatok körébe Horvátországot és Szlavóniát, Morvaországot és Csehországot, s a Temes-köz és a Szörénység végvárait. Különösen emlékezetesek a különböző szakágazatok művelőivel közösen megrendezett konfrenciák és kötetek. Az irodalomtörténészek, művészettörténészek, néprajzosok, jogtörténészek, régészek, technikatörténészek és más tudományágak művelői eredményeikkel jelentősen hozzájárultak, hogy nagyobb tévedések kockázata nélkül közelítsünk meg olyan nehéz témát, mint a mentalitás.

Az első konferenciák történész munkatársai, mondhatnók az alapítók közül többen elmentek. Talán utolsó előadásaik egyikét ebben a közösségben tartották - Benczédi László, Benda Kálmán, Gerő László, Sugár István, Szántó Imre, N. Kiss István, Perjés Géza, Rázsó Gyula, Sahin Tóth Péter. S jöttek a fiatalok. Nem egy közülük egyenesen az egyetemek padjaiból, s itt mutatkoztak be. Neveik egyre fényesebb nevek, s ma már a történészek közép generációjába tartoznak. Sarkukban pedig újabb nemzedékek jöttek.

A műhely az alkotás színhelye. Valódi vagy virtuális keret az összefogott, közös tevékenységre, az építő kritika, a termékeny továbbgondolás lehetőségére. A végvártörténeti konferenciák nem azt a célt szolgálták, hogy elvégezzék valamely körülhatárolt terület mikrovizsgálatait, forrásköteteket adjanak közre, vagy elkészítsék a régen hiányzó kézikönyveket. Bár minderre is nagy szükség lenne. A műhely a központi témák lehetőleg minél szélesebb körű közös kidolgozására adott lehetőséget. A témák részben időrendi egységekhez kötődtek, döntő változásokhoz. Részben a koraújkor átfogó kérdéseit kívánták a végvárak összefüggésében feldolgozni. Fontos lett, hogy a végvárak ne külön-külön elszigetelten kerüljenek vizsgálatra, hanem mint a védelmi rendszer részei, számolva a központi irányításban elfoglalt helyükkel. Kiderült, az egyes várakról is több tudható meg, ha a védelmi rendszer egészében vizsgáljuk. Ily módon spontán érvényesültek az átfogó szempontok. Mindenekelőtt az európai összefüggések, többek között építkezés, felszereltség, hadügy terén. Nyilvánvalóbb lett, mennyire fontos meghatározó a különböző országok részvétele a védelem kialakításában mind anyagi, mind az emberi erőforrások, mind pedig a szellemi tőke tekintetében. Érvényesültek az objektivitás követelményei a Habsburg központi kormányzat részvételéről a végvárrendszer kialakításában, fenntartásában, fejlesztésében és nem utolsósorban adminisztrálásában. Mivel a vizsgálatok szisztematikusan lefedték a

26