Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
A második világháború felé sodródó évtizedekben a magyar történetírás közvetett módon segítette a korszerű vártörténeti kutatások kialakítását. Azonban Domanovszky Sándor művelődéstörténeti iskolájában elkészült uradalom történetek, Markó Árpádnak a magyar hadtörténet jelenségeit európai mértékkel elemző művei, és nem utolsó sorban Szabó István jobbágyságtörténeti munkái alapozó jellegűek voltak, és módszerbeli példákkal szolgáltak, hogy Magyarország történetét kiemelve a habsburg-magyar viszony szűk, fekete-fehér kereteiből egyetemes összefüggésbe helyezzék. A pártállam idejében a várharcok története különösen támogatott, ideológiailag fontos témának számított. De a központi nagy összefoglalók feladatai sok erőt lekötöttek, és nem történt más, mint kiemelt időszakokat, egy-egy vár történetét, vagy meghatározó személyiség történetét tárták fel. Eltérő szempontok, különböző árnyalatú szemléletek alapján, egyedi módszerekkel. Kivételként csak Eger vár történetének következetes kutatása, és Szigetvár számadásainak feltárása szolgált. 1960-1961-ben vita bontakozott ki a kora újkori „nemzet” fogalmáról és a nemzeti kérdésről. A végvári katonasághoz fűzött eszmék egyik súlyponti kérdése lett a társadalomtudományok minden ágazatát foglalkoztató vitának. Az éles diskurzusok befejezetlenek maradtak, de mint több területen, a végvári társadalom kérdésköreiben is meghatározó monográfiák kidolgozását indították el. Noha a végvári katonaság marginalizálódó jellege a vita egyik heves bírálatokat kiváltó kérdése volt, a végvár- rendszer szisztematikus feltárása a téma nagy kiterjedése miatt csak részlet- kérdések tisztázásáig, vagy számottevő anyaggyűjtésig jutott el.21 Ebben a helyzetben aligha lehet túlbecsülni a több mint 25 éve megindult vártörténeti műhely munkáját. Amikor 1982 tavaszán Bodó Sándor, az egri Dobó István Múzeum akkori igazgatója felkeresett azzal, hogy otthont adnának a végvárak történetével foglalkozó kutatóknak, ha vállalkoznék egy vártörténeti program meghatározására, a végvár történet - úgy is mondhatnók stílusosan - több sebből vérzett. Az összkép töredékes volt, hiányoztak a szerves összefüggések és a folyamatosság. A rendiség és abszolutizmus vita átrendezte a korszakon belül a hangsúlyokat. Az addigi tapasztalatok pedig bizonyították, hogy a végvártörténet kutatását a tudomány autonómiájában gondolkodó történész csakis 21 Varga János jobbágyságtörténeti monográfiája, a Benda Kálmán vezetésével megindult országgyűlés történeti anyaggyűjtés valamint Nagy László tanulmányai és Benczédi László hatalmas anyag feltáró munkája. 24
