Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján
A Magyarországon illetékes kamarák katonai kiadásainak vázlatos ismertetése13 A kamarai számadások és az Udvari Kamara kimutatásai lehetőséget nyújtanak arra, hogy az 1690-es évek tekintetében megállapítsuk, hogy az egyes magyar- országi kamarák milyen fajtájú és nagyságrendű összegeket költöttek a várakra, mint katonai objektumokra, ill. az azokban állomásozó katonaságra, személyzetre. Végigtekintve a felsorolt kamarák katonai kiadásain, egyértelműen a legelőkelőbb helyen a katonaság számára felvásárolt élelem szerepel, amelyet az ösz- szegyűjtést követően az élésmesterek osztottak szét. A korabeli élelmezési szervezetre jellemző, hogy a kamarák csak az egyik láncszemet jelentették a rendszerben. Az Udvari Kamara alárendeltségében működött a Fő Élelmezési Hivatal és a Tábori Élelmezési Hivatal, amelyek önálló bevételekkel ugyan nem rendelkeztek, de az egyes kamarai jövedelmekből biztosítottak számukra pénzforrásokat. Az országot hadbiztosi kerületekre osztották fel, azaz egy-egy régió felett olyan, a hadellátás minden területéért felelős tisztviselő működött, aki az élelmezés mellett, a katonaság felszerelését is intézte. Velük szoros együttműködésben tevékenykedtek az élésmesterek, akik egy-egy raktár élelmiszerkészletének állapotáért feleltek. A kamarák gondoskodtak az egyháztól bérelt tizedga- bona (és -bor) beszállításának megszervezéséről, a vármegyéktől felvásárolt gabona éléstárakba juttatásáról. Mivel az élésmesterek részben a kamarák felügyelete alatt álltak, ezért a kamarai iratokban több élésmester számadása fennmaradt, ezekből ismerjük meg a katonaságnak a zsold fejében kiosztott élelem mennyiségét. Tény, hogy a fenti állítások a Magyar Kamarára nem igazak: a pozsonyi székhelyű szerv ugyanis minimálisan kapcsolódott csak be az említett feladatokba. Az élelemfelvásárlásban és -szállításban ugyanis elsősorban azon kamarák vettek részt, amelyek területén jelentősebb mezei katonaság táborozott, így a Szepesi Kamara, és a Budai, ill. a Csáktornyái Kamarai Adminisztráció. A visszafoglaló háború a várak, mint hadászati objektumok szerepét átalakította. Az Oszmán Birodalom legyőzését nem elsősorban a magyarországi várak visszafoglalása tette lehetővé, hanem a mezei csatákban aratott jelentős győzelmek (Nagyharsány- 1687, Szalánkemén - 1691, Zenta- 1697). 504-533. és Uö: Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. Bp., 1937.; a sómonopóliumra vonatkozóan ld. még Szakoly Ferenc: Oppenheimer Sámuel működése, különös tekintettel magyarországi kihatásaira. Bp., 1971 (Magyar-zsidó oklevéltár XIV.) 31-78. 13 Az alábbi fejezetben szereplő adatok és összefüggések részletes ismertetését ld. Oross, 2008. 235
