Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján

alapvetően határozták meg az új berendezkedést: a Ferdinand Carl Caraffa di Stigliano-féle bizottság, mind 1698-ban, mind 1702-ben feladatául tűzte ki a kincstár és a hadsereg szempontjainak ötvözését.10 11

Végül külön szükséges megemlíteni azt, hogy Erdély az 1690. évi Diploma Leopoldinum kiadását követően csatlakozott végleg a Flabsburg Monarchiához: I. Lipót és tanácsosai értelmezésében a fejedelemség fegyverjogon került Habsburg-igazgatás alá.11 Az ország jövedelmeit a kamarai tanácsosok éves szinten 600-700 000 Ft-ra becsülték. A politikai helyzet nehézségei, a bizalmatlanság, hogy a tartomány ismét az oszmánok kezére kerül, végül oda vezetett, hogy a jövedelmek kezelése terén az 1690-es években az erdélyi arisztokrácia legtöbb pénzügyi kívánságát is teljesítették. Gyakorlatilag az erdélyi elittel olyan gazdasági és politikai kompromisszumot kötöttek, amely az évtized végéig szolgálta mindkét fél érdekeit. A regálékra és a kincstári birtokokra vonatkozóan olyan bérletrendszert léptettek életbe, hogy az egyes főurak, társaságok bizonyos pénzösszeg lefizetéséért cserébe megkapták az adott jövedelem haszonélvezetét a szerződéstől függően, akár több évre is. Bár a tartomány pénzügyeit a rendek által megválasztott kincstartó intézte, aki az Udvari Kamara közvetlen fennhatósága alatt működött, a gyakorlatban a legnagyobb jövedelmek zálogban voltak: így pl. 1694-ben az összes kincstári jövedelmet 100 000 Ft-ért három évre az erdélyi főurak társaságának adták bérbe, akiknek vezetői Apor István és Bánffy György voltak. Hasonlóképpen kapcsolódhattak be az erdélyiek az Eszterházy Pál (áttételesen Sámuel Oppenheimer) által bérelt sókereskedelembe és a szászok a tizedbérletbe. A bérleti rendszer egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy a bérlő kötelessége volt a hivatali szervezet működtetése is — ezzel nagyban különbözött attól az eljárástól, hogy egy bizonyos jövedelemfajtára hitelt vett fel az Udvari Kamara. A nagy török háború befejezését követően az Udvari Kamara azonban sorra felmondta ezeket a szerződéseket és a jövedelmeket mind saját kezelésbe vonta.12

10 A kamara működésének több helyen elnagyolt ismertetését ld. Fábiánná Kiss Erzsébet'. A Csáktornyái (Kanizsai) Kamarai Adminisztráció vázlatos története 1673-1773. In: Levéltári Közlemények 59 (1988) 291-304.

11 Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690-1740. Bp., 1988. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 8.) Az integrációra: 194-304., a kincstári politikára és igazgatásra: 241-268.

12 Erdély jövedelmeiről, a bérleti rendszerről és az Eszterházy-féle sómonopóliumról részletesen ír: Sinkovics István: Az erdélyi kamarajövedelmek a Habsburg-uralom kezdetén. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp., 1937.

234