Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

„Takáts [...] azt hiszi h/ogy/ Kár /olyi Árpád/ és én nem méltányoljuk az ő felfedezéseit, mert nem hisszük el, hogy a török hódoltság jótétemény lett volna a magyarságra. Egy új legendaképződésnek vagyunk tanúi és majd szenvedhetünk, ha megkiséreljük kútfők alapján, legenda ellenére dolgozni. Lassankint alig lesz a magyar történetnek részlete, hol ilyen szentesitett legendák nem állnak a tud /omány/ útjába.”15

Ezzel szemben Szekfü a Magyar történet (1935) lapjain Takáts Sándorról, mint a vártörténetírás meglapítójáról rajzolt méltán elismerő portrét. „Az az egész kultúra, melyet ma végvári élet neve alatt ismerünk, Takáts Sándor munkásságáig jóformán teljesen ismeretlen volt. A magyar ősöknek a végvonalon a kereszténység és a nemzetiség védelmében véghezvitt hőstetteit a késői utókor csak színtelen krónikás előadásokból ismerte [...] A végvári élet kiesett a magyarság emlékezetéből [...] Takáts Sándornak levéltárakból kellett újra kiásnia, mintha csak évezredes asszír vagy babiloni, elfelejtett történet emlékeiről lett volna szó. [...] Az új képet Takáts Sándornak köszönjük”. Művei „egyrészt a közfelfogásra voltak átalakító hatással, másrészt ismeretlen adataikkal és éles szemű megfigyeléseikkel a XVI. és XVII. századi magyar történetbe is egészen új színeket, sőt új alapvonásokat is hoztak. Takáts Sándor ezen oeuvre - je nélkül a magyar történet e korszakai siralmas torzók maradtak volna. [...] Ezzel a munkájával valóban igényt tarthat a nemzet hálájára.” Takáts „a török korszakot helyezte egészen új megvilágításba” és azok közé tartozott, akik „hozzájárultak a politikamentes józan történetszemlélet kialakulásához.”16 Török orientációjával nem ért egyet, de a végvárak történetét Takáts müvei alapján írta meg a Magyar történet lapjain, minden addiginál részletesebben, nagy terjedelemben. Nála szokatlan lelkes szavakkal, páratlan elismeréssel, a végvári életet egyszerre emelte a kora újkori magyar történelem és a világháború traumáját átélő ország kulcskérdésévé.

A szellemtörténet irányának megfelelően Szekfüt a végvári katonaság lelkülete, szelleme érdekelte. „A végvári élet a nemzeti életnek egyik legszebb kiteljesedése lön. Történetünknek szinte páratlan fejleménye, amikor a társadalmi szakadékok mintha maguktól betemetődtek volna és amikor a magyar életben szinte legyőzhetetlen személyi ambíciók mintha maguktól

15 Szekfü Gyula: Angyal Dávidnak. Bécs, 1914. március 10. MTA Kézirattár. Ms 804/266.

16 Szekfü. 1935 III. köt. 593-594.

22