Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében
Előfordult, hogy a török akadályozta a marhakereskedelmet, egyrészt a károkozásért, másrészt azért, hogy a marhákat elhajtván a maguk hasznára kereskedjenek azokkal vagy gazdaságukat növeljék, esetleg sarc gyanánt szerezzék meg. Ugyanakkor a marha kivitele után a hódoltságból a török számára vámot kellett fizetni: „...az marhák már meghíztak, s nekünk immár hasznunkra nem áll, de az marha, hanem immár kárunkra és költségünkre... és kérem Nagyságod segítsen az marhák eladásában... az olasz is jobban elvinné, ha Nagyságod ott lenne, az marhákat... az kanizsai törökök kiáltottak, hogy ők az marhákat nem engedik felvinni, nem tudjuk miképpen kellene illetni, ha ugyan fizetni kell is... ”.51 A később keltezett leveleiben többször számol be hasonlóképpen Batthyány I. Adámnak. Egy alkalommal - valószínűleg valamilyen félreértésből kifolyólag — a megbeszéltekkel ellentétben a tőzsérek másfelé hajtották a marhákat.52 A marha- és egyéb kereskedelem elé természetesen nemcsak a törökök gördíthettek akadályokat, hanem a tolvajok, útonállók is, különösen azok, akik esetleg törökké is lettek vagy a töröknek is dolgoztak. Egy alkalommal Túrós Miklós a következőket írja: „Nagyságodnál nyilván vagyon mennyiszer búsítottuk Nagyságodat Kapornakon lakozó Balogh [,..]53 és Borza Mihók felől, hogy mennyi károkat tesznek az mi hajtó marháinkon... . ”54 A vicekapitány levelében azt írja, hogy katonákat küldött az említett két ember elfogására, s azoknak még Hídvég előtt sikerült is tőrbe csalniuk őket. Levelében affelől érdeklődik, milyen módon kellene őket megbüntetni, mivelhogy „...ugyanezen Balogh, amely vagyon nálunk fogva, vitte el Nagyságos Uram Koppan nevű falunál a pásztorom elől nyolc ártá- nyomat55, amelyet Kapornak felé hajtván eladott. Ugyanezen Borza Mihók, aki pribék volt, tavaly pünkösd tájban alá jővén Garaboncz nevű falumra, Tóth István nevű jobbágyomnak tehenét elvitte, és Bétefán eladta három talléron. Ugyanezen Garabonczon lakozó Vincze János jobbágyomnak is ily időn tolvaj módon reá menvén két tallérját vont rajta... az mely vétkeiért ré51 Uo. 1651. VI. 18. No 50312. 52 Uo. 1655. IX. 22. No 50384. 53 Olvashatatlan keresztnév 54 Uo. 1648. VII. 25. No 50289. 55 Heréit disznó 226
