Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében

gen az akasztottat megérdemelte volna, mivel még pogány is volt... ”.56 57 A beszámoló ezen utolsó fél mondata sok mindent elárul Borza Mihók pártállását illetően. Mindazok mellett, hogy folyamatosan lopott társával együtt, valószínűleg hírekkel is szolgálhatott a török félnek, hisz Túrós levelében egyszer „pribék“-nek, majd pedig „pogány“-nak említi. Ez utóbbiból még az is feltételezhető, hogy ténylegesen muszlim hitre tért.

Egy hónappal később a következőket írja róluk: „...azért Nagyságos Uram nem Balogh volt az pribék, hanem Borza Mihók volt az pribék, és akkor is sok csínt cselekedvén az kereszténységen, annak utána is kijővén számtalan sok latorság, tolvaj lás húzást-vonást cselekedett... de Balogh szintén megérdemli az büntetést.... ”.51

Nem derül ki a későbbi beszámolókból, hogy mi lett a két tolvaj sorsa, mindenesetre a másik levélrészlet alátámasztja a felvetést, miszerint nem valószínű, hogy csak tolvaj lásból tartotta volna el magát a két lator, akiket minden bizonnyal halálbüntetéssel sújtottak.

Túrós Miklós mintegy 150 fennmaradt leveleinek a törökkel kapcsolatos hírek elemzése során megállapítható, hogy minden egyes hallott hírre - mégha olykor rémhírnek minősült is - szükség volt egy derekas helytállásra. A „Kanizsa ellen vetett” végvidék végvárláncolatának minden egyes láncszemére szükség volt ahhoz, hogy a török csapatok mozgását, készülődését kikémleljék. A társadalom valamennyi rétegének „leselkedését“ igénybe vették a kapitányok, akiknek olykor-olykor viharos gyorsasággal, a legkülönbözőbb és a legkalandosabb módon kellett szomszédvárbeli társaikat és urukat, a dunántúli főkapitányt értesíteni.

56 Uo.

57 Uo. 1648. VIII. 8. No 50290.

227