Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében

Megesett olykor az is, hogy a törökök soraiban okozott riadalmat a főkapitány érkezése, amint azt a következő levélrészlet hivatott bizonyítani: „ ...gyűlt török most sem itt Kanizsán, sem egyebütt nincsen, hanem saját várban gyülekeztek volt, pécsiek, siklósiak és az több várakbul, de hogy látván az Nagyságod46 alájövetelét, most is veszteségben várnak, s várakoznak, s kapitány urak felől jön ilyen hírem, hogy leselkődnek... ”.47

Egy következő, 1651 márciusában keltezett levél a következő esetről számol be: „ ...mivel ezek az szomszédbeli kanizsai vitézek 23. die Mártii ránk rohantak, s a malomban volt egy legényünk, az ki hazajővén lisztet hozott volna el, eztet s annak fejét vették, ezen kívül hála Istennek több kárt bennünk nem tettek. Nagyságodat erről is akarom megtalálni, mivel Vekery Mátyás több társaival untatnak, hogy csatára elbocsássam, de én az Nagyságod híre és akaratja nélkül senkit sehova sem bocsátók, hanem Nagyságod tudósítson, mit kölletik cselekednünk... ",48

Marhakereskedelem a kiskomáromi várban

Az 1606 — ban megkötött zsitvatoroki béke értelmében elvben hosszú évtizedek óta béke honolt a török és a magyar fél között. Természetesen a kereskedelemnek, ezen belül a marhahajtásnak is működnie kellett, hiszen ez még a 17. században is nagy hasznot hozott. Ezt sem a főkapitány, sem a végbeli kapitányok, de még a többi tisztek sem hagyhatták figyelmen kívül.

Túrós Miklós jó néhány levelében küld értesítést Batthyány I. Ádámnak, illetve vár jelentést főkapitányától, hogy mikorra várhatóak az olaszok, akik a meghízott marhákat elhajtanák, „...az barmok már jól meghíztak, ennek okáért Nagyságod írna az olasznak, hogy pünkösd után való hétre jönne ki... több leszen száznál... mert itt sok tolvajok miatt bátorságosan nem merjük őriztetni... ”.49 Mint ahogy ez a levél is utal rá, az eladásra szánt marhákon célszerű volt minél előbb túladni, mert sokszor tolvajok tizedelték meg az eladásra szánt állományt, „...mivel itt is sok az tolvaj... most is jó négy ökrünket lopták el... ”.50

46 Batthyány I. Ádám

47 Uo. 1649. I. 5. No 50292.

48 Uo. 1651. III. 24. No 50308.

49 Uo. 1651. V. 26. No 50310.

50 Uo. 1651. VI. 4. No 50311.

225