Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében

Kanizsára. Egy kamancsai ember hozta bizonyos hírét, mivel basa jobbágya, minden héten harminc szekér szénát kell Szigetbe vinnie, azt mondotta, hogy nagy készülettel jön, jobbára mind tatárok vannak vele... valamely felé való igyekezetük van, azt csak Isten tudja... kérném Nagyságodat... Nagyságod parancsolja meg Szent Grótra, Szentgyörgy várra és Zalavárra, hogy jönnének egynéhány hajdúk be, mivel nem tudjuk szándékukat. Igen fogyatkozott állapotokban vagyunk... azmint írtam Nagyságodnak kanizsai vitézek reánk ütésük felől... egy városi embert küldtem be és az hozta bizonyos híreket, hogy vagy 10 veszett el reájuk, és aznap hatot temettek el bennük, sebes felőlük sok vagyon... mivel háromszor ostromlottak meg, és úgy lövöldözénk össze, hatalmas szitkokkal szólt Alai bég... lovassal gyaloggal rajtunk leszen, ehhez képest mivel kevesen vagyunk... ”.42 A kanizsai ember nem tévedett, mivel a basa két nappal később valóban elindult a jobbágy által is említett tatár segédcsapatokkal Szigetvárból Kanizsára, ahonnét egy csapatösszevonást követően, „ ...minden szándékja ide Komár alá vagyon... ”, Túrós sorai szerint.43 Egy ismét két nappal későbbi levél szerint a basa Szigetvár mellett letáborozott, majd Kanizsára való megérkezését követően — Túrós sorai szerint — nem volt ellenséges szándéka.44 Az óvatosság azonban sohasem ártott, mint ahogy azt a későbbi levélrészlet is tanúsítja 1646 augusztusából: ,,Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak ezt akarom tudomására adnom, mivel az pogány ellenségek szándékukat nem tudhatjuk, de érkezék egy segesdi ember által bizonyos hírünk, az kinek hihető az szava, hogy szemeivel látta, hogy este későn kilenc zászlóalj török jött be titkon Segesdre, lovas és gyalog, azt csak titkon és rejtve tartják az pajtákban, hova való igyekezetük legyen, azt csak az Isten tudja, ide mihozzánk vagy másfele, ...sehonnan semmi segítség hozzánk nem jön, sem Zalavárról, sem Szentgyörgy várról, sem Keszthelyről, sem Szent Grótról. Nagyságodat kérjük az végházra provideáljon, hogy valami kára országunknak ne következzék, mert mi magunk ennek megőrzésére, és megtartására elégtelenek vagyunk... ”.45 A törökök valóban támadtak-e valamerre, vagy csupán félelmet akartak kelteni, esetleg az említett segesdi ember rosszul tájékoztatta a kapitányt örök rejtély marad. Az említett eset mindössze egy bő hét eseménye, mely nagy valószínűséggel ismét az álhírek számát gyarapította.

42 Uo. 1646. VII. 26. No 50272.

43 Uo. 1646. VII. 28. No 50273.

44 Uo. 1646. VII. 31. No 50275.

45 Uo. 1646. VIII. 5. No 50276.

224