Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében

nizsán nincsen... ”.39 A jelentések másik csoportját képezik azok, amelyek egy török végvárban zajló gyülekezésről adnak számot, az alábbi módon: „ ...hozzák mindenfelől bizonyos hírrel, hogy az törökök igen gyülekeznek Kanizsára, hová való szándékuk, nem tudhatjuk, Nagyságod parancsolja meg, az végekben legyen sok jó vigyázásban... mi jó vigyázásban leszünk... ”.40 A hasonló tartalmú levelek esetében van a legtöbb rémhír. Ez lehetett tudatosan félrevezető jellegű a török részéről is, másrészt mindenki számára kötelező volt beszámolni a török valamennyi lépéséről. Ha valaki látott valamit, jelentenie kellett a vár kapitányának.

A hódolt jobbágyokat gyakran kényszerítették a törökök különböző feladatok elvégzésére, többek között a magyar végváriak mozgásának a jelentésére kötelezték őket, noha azt a magyar törvények tiltották; aki megtette, a törökösség bűnébe esett, ami halálbüntetést vont maga után. Persze akkor is veszélybe került a jobbágy élete, ha megtagadta a töröknek az ilyen szolgálatot. Karóba húzás terhe mellett a magyar végváriak is megkövetelték a hódolt jobbágyoktól, hogy jelentsék az ellenség mozdulatait, figyeljék a gázlókat.41 Ugyan sokszor támadhatott vakhír, de inkább vakhír legyen, minthogy meglepje az ellenség a várat - hangzott az irányadó elv.

A török gyülekezésekről, illetve a török véghelyeken zajló eseményekről hosszasan lehetne folytatni a sort hasonló jellegű jelentésekkel.

Beszámolók a török, illetve a magyar csapatok portyáiról és azok előkészítéséről

A törökök gyülekezése szinte kivétel nélkül azt jelentette, hogy egy adott területre, várra vagy falvakra akartak rátámadni. Ezt több okból kifolyólag tehették: hódoltatás vagy adó beszedés címén; esetleg egy várat vagy falut akartak megbüntetni; máskor csupán a zsoldkiegészítés ürügyén portyáztak.

Egy levelében 1646 júliusának végén Túrós Miklós a következőket írja: „ ...ma csütörtökön hozzák hírét, hogy az basa két vagy három nap alatt bejön

39 MOL. A Batthyány-család levéltára. P 1314. Missiles. Túrós Miklós levele Batthyány I. Ádámhoz. Kiskomárom, 1655. IX. 10. No 50382.

40 Uo. 1648. IV. 18. No 50286.

41 J. Újváry Zsuzsanna: „Csak az nevét viseljük az békességnek...”. Oszmán hódoltatás és hódító levelek a Dunántúlon a XVII. században. In: Mindennapi élet a török árnyékban. Szerk. J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba, 2008. 21.

223