Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

követett rablásaikról, bár jelezte, hogy a bomlás valójában a 17. században következett be. Felfigyelt a várak ellátására, összehasonlította a keresztény és a mohamedán élelmezési szokásokat, s megállapította, hogy a keresztények gondoskodtak „a föld termő erejének gyarapításáról.” Komplex látásmódjából következett, hogy felfigyelt a ma már a mentalitás körébe is tartozó jelenségekre is. írt a várkapitányok és a tizenöt éves háborúban részt vett magyar főurak bátorságáról, hadvezetői képességéről, és arról, hogy a végvári katonaság szinte gyermekkorában kezdte elsajátítani a fegyverforgatás gyakorlatát. Eger és Szigetvár példáját idézve hangsúlyozta, hogy „a török elleni harcokban pedig a keresztyén eszméknek oly részük volt, mint a hazafiságnak. Már Dobó István Egerben és Zrínyi Miklós Szigetváron különösen a vallás és keresztyén világ védelmével buzdítja katonáit.”12 Salamon könyve 1885-ben második kiadásban is megjelent, s nyilvánvaló hatására jelentek meg sorra a végvárakkal foglalkozó kisebb nagyobb tanulmányok, olyan jelentősebb művek is, mint Acsády Ignác kismonográfiája a várak fenntartásának költségeiről (1888), Szegő Pál írása a végvárak 16.századi szervezetéről, s Thury József összefoglalása a magyar és török hadviselésről (1888). Információik azonban más tanulmányokkal együtt értékes részletek maradtak, mert a kutatók nem kötötték be a kor hálózati rendszerébe és a fejlődési folyamat.

A történeti fejlődés követelményét Eötvös József többször is megfogalmazta: „Életünk úgy anyagi, mint szellemi tekintetben egy hosszú fejlődés. Múltunk a jövőnek csíráit hordja magában, s életünk fája nem hoz oly gyümölcsöket, melyek nem függtek mint virágok egykor ifjabb ágain.”13 Alkalmazása azonban, ahogy a vége felé haladt a 19. század, különösen a végvári társadalom értelmezésében tűnt egyre kevésbé megvalósíthatónak. A végvárrendszer és a végvári társadalom elhelyezése a történeti folyamatban fel sem merült. A magyar államiság ezer éves fennállását ünnepelve jelentéktelennek tűnt és talán ünneprontásnak is számított volna a romlott falak között életüket vesztő végváriak emlegetése. A történeti fejlődés fogalmát pedig éppen a végvárak két évszázadában terhelték meg szélsőséges nézetekkel aktuális politikai szempontok. Ádáz viták folytak a Habsburg uralkodók, az erdélyi fejedelmek, a királyságbeli főurak politikáját vizsgálók között, és a várak különösen neuralgikus kérdésnek számítottak. Jó néhány forrásközlemény és tanulmány pedig hiába jelezte, hogy az egyoldalú aktuális politikai

12 Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. 2. kiadás, Bp. (1885), 181.

13 Eötvös József: Reguly Antal. (1863) Báró Eötvös József Összes Munkái. Bp. é.n. 8. köt.

20