Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

KENYERES ISTVÁN: Végvári karrierek: udvarbírák, ellenőrök, élésmesterek

5. táblázat. Tisztviselői birtokszerzések

Birtokszerzések

Személy

Birtokadományok

száma

Adományozott birtokok száma

%

Szatmár

3

3

5

3,5

Eger

13

27

111

78,2

Érsekújvár

2

7

17

12,0

Szendrő

1

3

9

6,3

Összesen

19

40

142

100

Egyedi életutak vizsgálatának lehetősége

A tisztviselői karrierek vizsgálata során a kvantitatív elemzések rámutatnak bizonyos tendenciákra, de szükség van más jellegű megközelítésekre is. Az elemzés másik lehetséges módja a modem társadalomtörténet-írás egyik legdivatosabb irányzata, a mikrotörténeti megközelítés felé visz. A végvári tisztviselők karrierjeit, az abban rejlő lehetőségeket, sikereket és bukásokat ugyanis a legjobban az egyéni életpályák, családi stratégiák szisztematikus feltárása és elemzése teheti plasztikusabbá. Ezeket az egyéni-családi pályákat érdemes a főbb minták szerint vizsgálat tárgyává tenni. Ilyen rekonstrukciókat ismerünk a szakirodalomból is, igaz nem kamarai végvári tisztviselők esetében és főként nem 16. századi példák kapcsán. Korszakunkból Soós István az esztergomi érseki birtokok adminisztrátori tisztjéig eljutó Csutor János pályáját vázolta fel. A 17. századi tisztviselői karrierek kapcsán Zimányi Verának Jobbágy Dániel rohonc-szalónaki udvarbíró működésére vonatkozó publikációján kívül és újabban Debreceni-Droppán Bélának Debreceni Tamás szatmári udvarbírónak (1607-1610), Thurzó György tokaji jószágkormányzójának (1610-től), majd Bethlen Gábor gazdasági ügyeinek intézőjének, végül sárospataki prefektusnak (1632-1635) a karrierjét bemutató tanulmányát emelhetjük ki.9

Jómagam kísérletet tettem a menekült nemesből lett uradalmi tisztviselő karrier-típusának bemutatására Csimori Kövér Ferenc egri udvarbíró pályájának megrajzolásával.10 A lehetséges családi stratégiák közül a nógrádi származású Pelényiek 15-16. századi sorsának vizsgálata pedig arra az ered9 Soós, 2003. 94-102. p.; Zimányi, 1959.; Debreczeni-Droppán, 2004.

10 Kenyeres, 2008/2.

205