Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

FELD ISTVÁN: Ágyúvédőművek a 16. század első fele erődítményépítészetében

Mindenesetre a magyarországi tudományos várkutatás megalapítója, az építész végzettségű Gerö László, 1955-ben napvilágot látott, az európai vár- építészet fejlődésének széles ívű tablóját is nyújtó összefoglaló igényű munkájában ugyancsak az „olaszbástyás ” várakat tekintette a hazai hadiépítészet nagy fordulatának. Igaz, az általa kidolgozott — hazánkban ugyan máig használatos, de a nemzetközi kutatás által lényegében figyelmen kívül hagyott10 11 - tipológiai rendszer „külsőtornyos vár’’ kategóriáján belül tárgyalta az általunk az alábbiakban bemutatandó barbakánokat, de külön alfejezetet szentelt a rondelláknak és az ágyútomyoknak is. Egy átfogó, a tűzfegyverek alkalmazásának kérdéseit előtérbe állító vár(erőd)építészeti elemzésre azonban nem vállalkozott. Ez adódott forrásbázisának bizonytalanságaiból is - jellemző, hogy az általa helyreállított budai Nagyrondella építését ő még Zsigmond uralkodása végére, legkésőbb Mátyás idejére helyezte.11

Következő, 1968-ban megjelent könyvében azonban már továbbfejlesztette tipológiáját, itt már „ágyú előtti" és „ágyú utáni korszak" tűnik fel, az utóbbi időben első kategóriáját képeznék az „ágyútornyos várak”, míg a rondellák besoroltatnak a „ bástyás várak” közé. Egy szisztematikus elemzéssel azonban itt sem találkozunk, ami részben abból is adódott, hogy a kiváló szakember általában korábbi munkáiból állította össze újabb összefoglalásait, sokszor egész fejezeteket változatlanul emelve át következő könyvébe.12 Vonatkozik ez utóbbi eljárás az általa szerkesztett, 1975-ben kiadott „Várépítészetünk” című kötet bevezető tanulmányára is13. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy maga Gerö saját tipológiai rendszerét sohasem értelmezte olyan mereven, mint számos követője, kik sokszor nem annyira a valóságnak és a forrásoknak, hanem a feltételezett „fejlődési rendszernek” hittek - s épp ő volt az, aki az utóbb említett kötetben lehetővé tette az e tipológia meghaladását előkészítő számos történeti-régészeti közlemény közzétételét. Ezek többsége ugyan nem az általunk most vizsgált korszakkal foglalkozott, miközben maga a kötet számos, a 16. század első felében is átépített hazai várról tartalmazott beszámolót az egyes kutatók — régészek, művészettörténészek, építészek - tollából, s már csak azért is várépítészetünk fontos kézikönyvének számít még ma is, mivel újabb azóta sem született.

10 Gerö rendszerére lásd: Feld István: A 13. századi várak az eddigi kutatásokban. In: Castrum Bene 1989. Gyöngyös, 1990. 8-9.

11 Gerö László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 245-330.

12 Gerö László: Magyar várak. Budapest, 1968. 13., 185-220.

13 Gerö László (szerk.): Várépítészetünk. Budapest, 1975. 9-44.

177