Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
Ám amikor a hatóságok minden szigora és fellépése kevésnek bizonyult, és a lakosság már nem tudta tovább elviselni a visszaéléseket, várható volt, hogy előbb-utóbb néhányan önbíráskodással vesznek elégtételt. Volt ugyanis olyan, aki önkezűleg torolta meg az őt ért panaszokat, mint pl. 1671-ben, amikor egy gyöngyösi férfi házában elszállásolt rabot késsel mellbe szúrtak, ám a gyanú ellenére az utólagos vizsgálat nem tudott elegendő terhelő bizonyítékot felmutatni a szállásadó ellen.81 Ez a cselekedet azonban felvet egy másik kérdést is, méghozzá a rabok megbüntetésének, kihágásaik visszaszorításának a nehézségét. Mert bár a köztörvényes rablókkal és pribékekkel mindkét oldalon keményen léptek fel, a jó pénzt hozó raboknak - mint azt főleg a török oldalon láthattuk - természetesen jóval többet eltűrtek, mint a hasonló életvitelű haramiáknak.82 így fordulhatott az elő, hogy míg Jászberény városa és lakói az 1630-as évek végétől fogva szabadon felléphettek a pribékekkel szemben, és ki is végeztethették őket,83 addig a koldulókkal nem járhattak el hasonlóképpen. Az első kihágások alkalmával az egri pasa azt tanácsolta a település lakóinak, hogy az önkényeskedőket vigyék a hatvani szandzsákbég elé, hogy ott megbüntethessék őket,84 nem sokkal később viszont - látva, hogy nem javul a helyzet - már a hatvani török hatóságokat fenyegette büntetéssel, ha nem stabilizálják a kialakult állapotokat.85 Kevéssel ezt követően - minden bizonnyal a körülmények további eldurvulása miatt - az egri pasa már az kérte, hogy jelentsék neki a kihágásokat elkövető rab nevét, és azt, hogy melyik vilajetből való, hogy sarcukat másnak adhassa és megbüntethesse őket.86 81 Fekete, 1932. 128. 82 A török különösképpen arra volt érzékeny, ha saját katonái vagyonát dézsmálják meg, még olyan esetről is tudomásunk van, amikor a seregtől lopott juhok eltulajdonítói utáni hajszában Jászberény bíráit és esküdtjeit fenyegette meg Szkender hatvani és szécsényi pasa karóbahúzással arra az esetre, ha a tetteseket nem kerítik elő. Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történelméhez. I. Eger, 1885, 377. Szkedner hatvani és szécsényi pasa az Arokszállásiakoz, év nélkül. Ezzel szemben az alattvalók panaszaira, főleg, ha azok a rabok ellen szóltak - vajmi kevés figyelmet fordítottak. 83 Hegyi, 1988. 66—72. Az 1638-1640 közti időszakból a város több alkalommal is ismételten engedélyt kapott erre. 84 Hegyi, 1988. 89. Musztafa egri pasa a jászberényieknek, 1649. május 1. 85 Hegyi, 1988. 91. Ahmed egri pasa a hatvani alajbégeknek és várőrség agáinak, 1650. január 24. 86 Hegyi, 1988. 101. Musztafa egri pasa a kolduló török raboknak és a jászberényieknek, 1653. október 25. 166
